sabbatius emericus strigoniensis pummershein

IHLETETT PILLANAT

2012-01-15T18:14:00.000+01:00

MŰVI KÉNYSZER ÖNTÖZTE IHLET
HIHETŐNEK HANGZÓ VERSSÉ VÁLNI
KÉPTELEN: JÁROM A LÉPCSŐHÁZ
CSINOSSÁ KOPOTT LÉPŐ CSÖKEVÉNYEIT
SZÁMOLOM A BÉRHÁZ CSÖKKENŐ SZÁMÚ VÉNEIT:
PERSZE MEGTOLTAM MAGAM NÉMI EMMEL

KÖZELEDŐ BARÁTKÉNT TALÁLKOZTAM

RÉGI IHLETEMMEL. AHOGY A CSELÉDLÉPDELŐRE

ÉRTEM ÉREZTEM HOGY MOST MÁR ÉRTEM.

HISZ A MÓDI AHOGY JÁRNAK NEM FAZONJA

EZEN NYÁRNAK. ÍGY JÓ HA EGYSZÁZ SŐT PLUSZ

ÖTVEN ESZTENDEJE – BŐVEN – ÖLTÖZKÖDÖTT

A JÓNÉP, FŰZŐT KÖTNI VOLT IDEJE

NAGYSASSZONYNAK S MIDŐN AZ UTCZÁRA

SZÉPEN LEÉRT HÁROM KREUTZER-T ODAVETETT

AZOKNAK HÁBORÚS IDŐBEN MEGNYOMORULT FAZONOKNAK

KIK KOLDULNAK S HÁLÁS SZÍVVEL BÓKOLNAK

ÉRTE DE EZT AZ ÉLMÉNYT MÍG AGYAM FELIDÉZTE

MÁR VÁRT AZ ÁGYAM. ÍGY AZ IHLETETT PILLANAT

SZEGRE LETT AKASZTVA TÁN TUD VÁRNI MINT

HŐSNŐNKRE A PÓRNÉP EGÉSZ A HOLNAPRA.

MAJD AZ ÚJ VERSSEL FELLÁTOGATOK

AZ ERRE SZÁNT HONLAPRA.

* * *

Tudatom

2011-12-14T17:48:00.000+01:00

a nagyérdeművel is

nagy örömmel

tudatom,

hogy a vizsgálatokon átment,

térben és időben egyaránt

adekvát,

épp elhagytunk egy tevekaravánt,

hogy kiről is van szó,

elmondom,

nem más ő, mint a tudatom.

olyan okos, és nagy menő,

sikeres lesz, ha felnő,

hisz tud a Tom!

* * *

Boldogtalan ülök

2011-12-09T15:45:00.000+01:00

Boldogtalan ülök,

boldogan meg tulok,

aki vagyok.

Tél van, odafagyok

- a padon ahol lakom,

nincs fűtés. Mondhatnád

„na és?” Nincs vigalom.

Még a birkának is – kit

véd vastag gyapja,

alatta ott az alom.

A megszolgált jutalom

táplálék s oltalom.

Volt anyja, apja,

hogy jó génjeit továbbadja.

S azt már ne is mondjam,

ahol egy gazdag birkatenyészet,

a családot nem sújtja enyészet.

S én, én mi tudok?

Bégetni, juhként létezni, nem!

Ismém némi történelem,

úgy annyi irodalom,

általános műveltségnek sem mondhatom.

Van ez a pad, néhány évig még megmarad,

s rajta ül a tulok,

tovább már nem boldogulok.

Mielőtt végleg megfagynék,

odafenn

elgondolkoznak személyemen.

Küldtük vissza feladattal,

korábban már elbukott,

mint mindenki más, kapta,

mi járt, és jutott.

Felülemelkedni újfent mégsem tudott.

Pedig az emberi természet titkait

felismerte magától, mi ritka itt

a Földön.

Ezért lelkét még pár varrással

visszaöltöm.

Közben ülve a padon,

fagyott lábaim lógatom,

s látom, amint a parkőr

közelebb int. Népek gyűlnek mindenfelől,

alakul a parkban köröttem kör.

Az egyenruhás répát, marék szénát

húz elő táskájából, ízleni fog,

tudja ezt jól.

Elém helyezi ajándékát,

én megszagolva, először a répát

hálásan elfalatozom,

de szúrást érzek a faromon, s rögtön még egy,

pár pillanat, s dőlök, mint hegy,

mi az óceánba omlik, bár sorsom

ettől fogva tovább nem romlik.

Ájultan hallom, egy már szinte kipusztult faj,

szinte fiatal, alig középkorú példány.

Az állatkertben jó helye lesz,

s tulokból van éppen két lány.

A gondozók, s az állatorvos

helyrerakják, s nem lesz több baj,

borjaitól kifutójuk vidám hely lesz,

ugrándozás, sok-sok zsivaj.

* * *

Kiöltözött, dühöng, és...

2011-09-23T14:42:00.002+02:00

nyavalygok, mint szépelgő költő,

nyakamtól szédelgek,

vállfástul van rajtam a felöltő.

ne szólj hozzám, nincs ma kedvem hozzád,

lengetheted, de hiába, hársvirágod, bodzád.
leengetheted karod, s fogadd, amit egy borz ád.

hogy kedves leszek, nem esem hibába.

tapossad lábam tövig a gázpedált,
te meg ugorj, ne törjön minden egyes bordád.

hadd lássuk, elviszem-e ajándékul szánt

Szűzanya bronzmedált.

Istenem, mondd! mi lelt ma engem,

ja, hogy a vállfa lesz a gond?

igazítom ingem,

megbékélek öltönyömmel is,

sietnem sem kell, nem annyira fontos,

király sem vagyok, az ő erénye, ha pontos.

de nem kísértelek, magamra haragudtam,

az elmúlt éjjel egyedül, magamban aludtam.

* * *

Kusza tömege

2011-09-23T14:35:00.000+02:00

Kusza tömege

kandeláberek,

mint fűzfák

és a nádi berek,

béka kórus,

de nem emberek-

elhanyagoltan kóros

régidők

kemény kémény tornyukon,

mennyi szén füstje-gáza

haladt át

érzéketlen torkukon.

Mérgezve tájat,

emberben szervet – tüdőt meg májat.

Annyi hosszú éven át

nem látta senki

a szénporon át

a múlt lenyomatát,

zsurlóerdők ismeretlen illatát,

mi vadon űztük-hajtottuk az energiát.

* * *

Álnok egy ülnök

2011-09-02T18:10:00.000+02:00

Álnok egy ülnök,
főleg ha pofátlanul püföltök,
hopp egy felfúvódott tetem,
nem a vízben úszik, velem.
A kádban, fenn az emeleten.
Teve v'ok, pupp-om bele se férne,
sőt! E témától, ha lenne oly szíves, jobb ha eltérne.
Egyébi ránt ki mégis úgy érzi ismer,
de vizi-de viza felszínen,
aján lom, kaján mocsoly lyall ajakimon,
bízz, nicem az, hogy mocsok olajjal foglal kozom,
keressen fel személységesen,
kirántva lelkem kollektíve a tudattalan televízilóból.

* * *

Személyes névmások

2011-08-26T15:59:00.001+02:00

MEGTART A LOM, BÁR NEM GONDOLOM VALÓNAK

2011-08-19T16:51:00.000+02:00

CSÓNAKNAK VAGY HAJÓNAK
RÁZUHANTAM ÍGY MEGTART A LOM
NEM TÖRT SEM A KULCS CSONTOM AZ ALKAROM
LETT VOLNA RÁ ALKALOM HA NEM LETT
VOLNA ILYEN JÓ LÁGY TARTALOM
A HULLADÉKFELDOLGOZÓ TELEPEN
A KALAPOM MEGEMELEM
MERT HULLAKÉNT ESÉLYEM SEM LENNE
A PATKÁNYSEREG CSONTIG MEGENNE.

***

Őrület vagy józanész

2011-08-19T15:27:00.001+02:00

Háborog bennem a józanész,

ráadásul nem is vagyok jó zenész,

verset írni sem tudok jól,

gőzhajóm a szárazon dokkol.

Megpakolom jól a szeneskazánt,

nekivágok viharainak, átszelem az óceánt.

Keresek egy többszáz méter magas vízfalat,

ki millió számra forgat óceáni kishalat.

Én meg merőlegesen rámegyek,

magasba emel, majd darabokra törve partra vet.

Tombol bennem érzés, gondolat, és az őrület,

nekem nem kell társaság, magamban csak egy vagyok, élő kövület.

Talán egyszer megtalálja valaki a hozzám vezető utat,
ki trilobita fosszíliák után
egy sziklafal tövében - övében
kalapács, véső - kutat.

***

Nem nővér, utálatos kontár

2011-08-16T21:54:00.000+02:00

Hozzá nem értő, hozzá nem ért tű.

Nem nővér, nem ápoló,

De nem injektoros droghasználó.

Nem varrónő, csak egy kontár,

Ki nem képes egy gombot varrni

Nadrágjára. Egyre fogyó, soványodó

Medencéje-csípeje már nem tartja meg,

Nem kéne más, egy biztosító tű.

Gatyád, hogy fenn maradjon,

ne maradj olyan, mint hiszed,

milyen is egy majom.

Nővér meg hozzám ne nyúljon,

add a cöpit cicám, mondjad, mennyi vér kell,

majd én magamat szúrom.

Engem nem fog megalázni, szolgálok véremmel.

* * *

Naplemente az ismeretlen bolygón

2011-07-19T16:42:00.002+02:00


Hálóból szőtt felszínen járok, talpam alatt dűnék és árok. alattam, ha lyukat éget a magma, egy pillanatra szállok magamba. *******

Új bejegyzés

2011-07-19T16:15:00.003+02:00

lesz versemnek címe,
hogy mit írok, hát tessék, íme:
nincs egyetlen épkézláb gondolatom,
a "hurokkal nyakamban egy fán" változatát fontolgatom.

persze ez csak egy elvetélt marhaság, még önmagában is,
és mit mondjon egy kígyó, kinek keze, lába nincs.
miként végezzen magával, ha már elszánta rá magát,
kitátva száját, kezdje el igénybenyelni önfogát,

saját farkába harapó kígyó, gurul végig az esőerdőn át.

* * *

Elvesztettem

2011-07-15T16:53:00.001+02:00

két napot töltöttem

ágyban, betegen, s ki fontos volt nekem,

nyomtalanul eltűnt, elveszítettem.

nem ittam, és nem ettem,

lélekben velem volt, bármit is tettem,

most, hogy újra hallhatnám hangját,

nem hagyott hátra mást, mint egy boly hangyát,

mibe beleülhetek, s csípéseik ezreivel

melengethetem amúgy sem fázós alfelem.

most úgy érzem, őt elengedhetem.

tenném, ha tudnám, mondd,

az utat merre kéne futnom,

hogy utolérjem őt, az elveszített

NŐT:

***

Miss Veronique Frescia születésnapjára

2011-06-29T17:16:00.000+02:00

E bolygó - melynek közel pontosan mindkét oldala jól látható - bal oldalt a déli sarkvidék, a kép kerülete az equator, míg a másik, jobb oldali képen az északi sarkvidék, s evidenciaként tekintve a tényre, hogy a kép kerülete itt is az egyenlítőt ábrázolja. Napja hasonló a Föld Napjához, kora is hasonló, s hőmérséklete is. A rendszer ezt az egy bolygót keringeti immáron négy és fél milliárd földi év óta, a felszínen életet nem találtam, de a bolygó korántsem barátságtalan. Egyfajta derűt sugároz magából, s ha az ott tartózkodónak eszébe jut mondjuk, egy jó buborékos Coke, egy szál cigivel, gondolatai azonnal valós megjelenést produkálnak, s ha meggyújtanád a cigit, még előtted is jár, mert egy kávéházi kerthelyiség asztala jelenik meg hamutartó, s öngyújtó társaságában. Sőt! Hologramként egy felirat olvasható, hogy a légkör magas koncentrációban tartalmazhat metánt, ami egy szikra hatására bolygószerte óriási robbanást generál. Ekkor jut eszébe a látogatónak, hogy a helyet, ahol tartózkodik, vonják be vastag, de átlátható félgömb pajzzsal, ahol a Föld légkörét utánzó nitrogén-oxigén 73-27% elegyítve legyen jelen, s vágya azonnal teljesül, a látogató tehát leül, felbontja kóláját, s rágyújt legkedveltebb márkájú cigarettájára. Hold híján kicsit másképp érezzük magunkat, s itt az Emmaida I.-en tűnik fel először életünkben, hogy a Hold milyen fontos kis érő társa, társalkodója Földünknek. Mindenesetre az Emmaida I.-et a csillagközi bla-bla-bla-bla intézetnél bejelentettem igényemet, mint kizárólagos tulajdonos, s minden haszon, mi bolygómból kisajtolható, családomat, s engem illet! Drága Kedveseim, ha errefelé jártok, szóljatok rám, én is megszakítom utamat, s teszek egy kis kitérőt családi bolygónkra, hol a vágyak teljesen ülnek, s pihenni kívánni sem lehetőség es jobbat.
Isten éltessen Drága Veronik ám!

Cím nélkül a '90-es évekből

2011-06-29T15:38:00.001+02:00

kimijen

komojan

kamijon

* * *
erről jutott eszembe a következő
követelőző, hogy papírra vessem,
s hogy a blogoldalon
dalműként ő is megjelenhessen.

*
komáljam-e a majmot,
ki komolyabb érdeklődést mutatott
májam iránt, s egy mozdulattal a körből kiránt,
ürügyet szolgáltatván arra,
hogy ujjával májam táján kutatva,
matatva kurkásszon rajta-m,
mi engem ingerelve csikland, s majmócám
a ténytől csupán igazán vigand.
hogy komáljam-e, miközben röhögvén
vinnyogok, mint a majom maga,
karjait nyakam köré fonva,
mintha az egy mangófa ága volna,
s ha kérded, jó-e, vállát, mint ember, vonva,
hajam közé túr, kezei közt érett
mangó gyümölcsöket gyúr,
megkínálva egyik tápláló kincsével,
végleg eldöntvén a dolgok menetét,
mely szerint majmokkal inkább komálkodom,
mint a magát embernek borotvált hasonlóképpen
főemlős ő is éppen,
csak állított vala egy ranglétrát valaha,
mely az idők során már több ízben megingott alatta,
akár ha érezte, akár ha szagolta, vagy ha látta
volna is, majmócánk összerezzent,
mint természeti lény,
történjék akár a tenger legmélyén,
megérezte azt a pillanatot,
mikor két kéreglemez egy pillanatra összekapott,
s a feszültséget egymás közt megoldották szépen,
nem csodálkozván el egy röpke időegységre megrettent
parányi majomképen,
kit egyre jobban kedvelek,
s elhatároztam, az emberek gonosz háborúja miatt
anyját vesztett apróságot magam is felnevelek.

* * *

Kövek várat építeni

2011-05-30T14:45:00.004+02:00

összehordtam a köveket várat építeni
hézagokat vágott fával odaillő kővel
tömtem még medve sem lesz képes betörni erővel
körül fenn a tetőn gerendákat húztam
hosszában és keresztjében vállamat lenyúztam
arra körben lapos kövek harmadkori múltból
az andezit megkötött a vulkanikus kútból
bástya célra s torony gyanánt vaddisznószart gyúrtam
dagonyájuk lett a legjobb kötőanyag-megtapasztó túrtam

mire aztán minden hiba és sebeim begyógyultan s rendbe téve
apróságok voltak hátra lián ne legyen hiány s ágból néhány kéve
egyet amit nem mondtam el s nem is nagyon kéne hiba mit most teszek
de magamnak nem tarthatom meg kőfejtőmet mint elhordtam leültem hogy eszek
találtam a falban egy apró kis nyílást mit kivágtam s váram mélyén
ősidőkből maradt ott egy szerzetesek lakta barlang ím már az enyém lévén
másfél ezer év elmúltán lappangó eszközeik tárgyaik fellelése révén
kultikus ős barlang terem talán újra kápolnává alakulhat pilisváram mélyén

* * *

Már a zsenge ifjú korban

2011-05-23T16:36:00.001+02:00

Már a zsenge ifjú korban, egyszer elém toppan, s jól megnézeti magát, illegeti, kelleti, mint ura előtt jobb sorsáért a valaha volt cselédleány tette, én a patakparton állva, botot dobva a tovább futó, hol itt, hol ott felbukkanó árba, míg a napfény jó erősen meg-megcsillan a víz tükrén, szemem már nem botját látja tekintetem beleveszett, túl is szállt a láthatáron. Csábítani sem kellet már, a kalandvágy lett az útirány én előttem mindenáron. Gyerek voltam, alig nyolc tán, s előttem már tengerészek, viharlátta hajóikkal vizet téptek, indiánok bölcsessége, a Nagy Szellem, szinte szentként élet, tudtam, egyszer bejárom a Mindenséget. Iskolai társak közt néha elhintettem egy-egy titkot, amit már az elmém hívott életre abból, mit láttam, barangoltam, és az öcsém jött utánam. Engem elszánt tervem hajtott, ő pedig, légy jó, ne hagyj ott! Együtt szívtunk békepipát, ijesztettük édesanyát, édesapát. Senki nem volt, ki tudta volna, aki megérthette volna, mi az, ami munkál bennem, miért kell barangolni mennem. Egyszer egy kék üveg csúcs állt ki a földből, a Nap sütötte, s fényára tükrözött vissza kék szememből. Odaléptem, lehajoltam, s a kékkő körül kotortam. Lehetett úgy 5-6 kiló, az egész átlátható mélykék üveg, élei ujjamat nem vágták meg, ellenben, ha lett volna egy éppen törött, barna-sárga sörös palack. Ennek látszatra nem volt semmi célja, amiért készült. A fiúk, ha mondtam volna, kezemből már ki is vették, és a válasz, nem más ez, egy ócska tarack lőtte csak szét. Így viszont, ha titkon marad, senki nem láthatja biztos, a patakzúgó mélyébe temettem, kövek közt, hol sok habot ver, még ha rákászni is próbálnának, az iszap sötét, kátrányszagú, hagyjuk, próbáljuk a rákot másutt, döglött ez a víz, és piszkos. Könyvtárban hiába néztem, egyre távolabbi történeti lépték, ezt a titkos, drágaságot más okkal s mérték szerint készítették. Ez volt, amit tudtam róla, kincsemet emberek készítették. Később találtam egy kisebb zöldet, egészen lekerekített éllel, s az egyik felülete tele apró kör ütéssel. De ekkor már kamasz voltam, s régész lenni, no meg világhírű művész, célom ez volt, de mindkettőtől elsodort az ég. Másképp kellett lenni mindnek, életem már irányt fogott, csak én ezt még nem érthettem, s nem fájdalmát szüleimnek, szemük szeretettel nézett, s feláldozták igazságos hősiesen két fiukért életüket. Apámnak egyszer pár év után elmeséltem, mit találtam, s mondja el, szerinte mi volt, majd felhívta figyelmem, jaj, mindennek mi az ára a szomszéd falu bánya mellett működő híres üveggyárra. Nahát, ez csak kihűlt selejt, és a zöld, azon törték, formázták az üveget még. Kimentem az üveggyárba, miután olvastam róla, amit elolvasni csak lehetett, ezen kövek fikarcnyi nyomára kérdéseim tömegének ellen, már alig van bennem lehelet, semmi nyomra én nem lelek. Valaminek lennie kell, s biztosan, hogy gyártott üveg, a történelem üveggyártás terén viszont bizonyosan sötét üreg. Zúdíthatják történészek, tudósok és társaságuk, rám gúnyszavaik, kinevetve, kövekkel is hajigálhat, melyiknek már nincs köpete. Az emberi történelem különben is csupa titok, hiába Darwin, hiába evolúció, a témában már mindkét oldalt kifogyott a muníció. Hány éves a mai ember? Talán volt sokkal ősibb kultúrája, de mi vagy ki törölte volt el, s mindenestül, mert azt, a kor bizonyíték erejű maradványát senki nem találja. Persze az áltudományok, s azok hirtelenke követői, előállnak megannyi borzalomkövetkeztetéssel.

Közben gyermekéletemből majd harminc éves férfivé növekedtem, éveimnek pont a felét a mámor vette át felettem. Úgy hívom én csak, hogy tudjad, mámorkeresővé lettem, és az eltelt idő alatt egy percet sem öregedtem. Tény a lényeg, kortársaim, öreg taták, a volt régi szép lányok meg ugyanaz csak ők a mamák. Negyven fölött még mindig kamasz, max. éppen felserdült sportember, vitára nincs e pillanatban ember, de ha tudni szeretnétek, konzervál a cannabis kender, némi különféle ital dukál hozzá, azért aztán negyven előtt, ha még tudod, és van miért, hagyd abba, hogy találkozzál kortársiddal, akik koravének, ezzel szemben van egy kedves, kis családjuk, s hogy ők is jól legyenek, jelentős egzisztenciájuk. Ekkor aztán csuklik egyet a megkövült szájhősművész, majd pókerarccal szól, ily vidéki puhahúsú feleséget és az egyetemről épp kibukott fiát, a nyugdíj bróker hatvan előtt eleséggel, s kifelé is még pár évig fenntartható illetménnyel alapszinten is csak épp, ha ellát. A bukott fiú nem is kap egy kanyi centes dellát. Szóval milyen egzisztáló egzisztenciáról beszéltünk éppen az imént?

(folytatódik tán itt, tán másutt)

Cím nélkül is élő vers

2011-05-17T16:02:00.001+02:00

mi sérültként
született
mi sebünkért
megvetett
lelkünkben szenvedő
de felétek mosolygó
emberek
ütnek át minket is
a Jézust ért sebhelyek
múlhatnak el napok
telhetnek el hetek
míg szemben nem állunk
fényén át nem látunk
nem gyógyulnak
az elszenvedettek
kivérzett megszakadt szíveink
ki lesz ki elviszi terheink
napon rothadó tetemeink
ki lesz az ég felé mutató
szemébe nézni megnyugtató
kifolyt a véred s te mégis élsz
kérdezem tőled hát mitől félsz
Ő az ki megváltott bennetek
nyugodtnak kéne már lennetek.

* * *

Egy új költemény

2011-05-16T13:35:00.001+02:00

kéne már egy új költemény.
pohár kóla, jó sütemény.
kávéházi hangulatban
emberek, s én gondolatban

észreveszem, megvan kiszemelt
madárka, aki már alig várta,
hogy a kis hölgy kávéjával érkezzék,
s ő zsebéből végre étkezzék.

kortyolva mellé a forrón gőzölgő feketét,
mi ókulájára párásítván leheletét,
ez okból - s ne firtassuk, rosszul emelve a csészeljat,
magára borítá az italt, mit az imént kirendelt.

a sors is így dolgozik, mondja diszkrét
asztaltársam, de egy ujjmozdulattal jeleztem,
még vártam. madárkánk felugrott céges, bróker
öltönyében, oly stílust vett fel, mi szokás inkább a nyócker,

mint a belvárosi presszók asztalai között,
persze ekkor a forró lötty a lágyékába költözött,
s égette hőn azt a testtájt, mit ez esetben nem neveznék
nemesebb szervnek sem, de időm itt kellemesen telt.

szeretem a jó ishlert, s a buborékos eredeti kólát.
még lapzárta előtt a római-parton töltenék egy órát,
s bérelt sárga-kék kajakomon a dunai hűs habokon
csak úgy magamban, mosollyal arcomon, ami feloldjon,
eveznék.

* * *

Ötforintos álmok

2011-04-28T16:40:00.000+02:00

fényes ötforintos álmok,

ideálok, oda állok,

ahol potyog a magasból,

úgy tűnik, mint színaranyból

csillogna mind, mi zuhog

fenn az égből minden zugból

az potyog csak.

öt forintost szórnak fentről.

és nem repülőgépekről.

nem elég a zakóm, ingem,

sem pólóm, sem torz gerincem,

hogy e rengeteget összegyűjtsem.

az utcákon az egész város,

az eladó és a pénztáros.

kinn a bróker, és a nyócker,

egész Baktalórántháza,

gyűjtik még az árokparton,

a parlagon is hagyott hanton.

ekkor aztán felfigyeltem

a távol pengő zeneszóra.

szarik ötforintosára,

rápendít inkább lantjára.

elengedem a zsákmányom.

mit hátrahagyok, nem sajnálom

hív a lant pengetés szava:

„ma éjszaka, ma éjszaka”.

erősödő, vonzó ének,

szava lett a pengetésnek.

felismerem lányom, fiam,

zsebük kifordítva jelzik,

nem e pénzesőt keresik.

ők is a hang után jöttek,

kézenfogva láncot köttek.

folyvást, folyvást szebb lett a szó,

már nem lantnak volt leginkább hangzó,

egy barlanghoz értünk, ősi vulkanikus kürtő,

s minden kő, kavics rezgése, mintha lenne kürt Ő,

a Föld gyomra, mely üzenni akarna, kérne,

s nem talál egyetlen fülre, hiába megannyi, égből az érme.

***

Lepusztult, ócska éji bárban

2011-04-13T16:31:00.000+02:00

Egy lepusztult, ócska éjszakai bárban,

átlényegülve a söröspohárban,

ül az ember, teste a széken. A szépen párnázott

vasláb alkalmatosság – min ül -, még dereng fejében,

de a szellem, vajh hol van? Tán belül,

az elpangott sörnek mondana ellen,

ahogy így nézem, nem az a kellem – es,

ha csak úgy mondjuk, kihúznánk onnan,

na én el nem cipelem így négyötöd holtan.

De valaha utcai szocijális munkás voltam,

bár tuszkoltam volna vissza, felébredt bennem

a hivatástudat, s a börnaut mentes segítően szellem.

A környezet biztosítva, ím, a hivatásos közeg,

lám már itt közeleg a nagy hős, Altruista Pista,

ki az agyát ugyanezen bárban már tíz éve elitta.

Attila, a pultnál szendergő kliens, nála régi barát,

a félhulla barom a környéken lakik, ismeri is az otthonát.

Amint a szitu alakulása folytán szimpla statisztává váltam,

az etikai kódex betartása terén hibákat találtam.

Aztán jutott csak eszembe, mielőtt még lerokkantam,

gyakran, ha az utcát jártuk, találtunk így lepukkantan,

otthontalan fickót, bárkit elkaphat egy örvény, s kuka mélyén huppan.

S ha tapasztalt az ipse, s korán ébredő, mielőtt a katyvasz a zsugorító kocsiba zuttyan,

nos barátunk leporolva magát, egy új élet kezdetén két egy dolcsis kandikál ki bel’zsebén,

Időtöltésképpen a kirakaton által benéz, mi van benn a boltban,

s úgy dönt, hogy belép, mert itt jó kávét mérnek, foglalná is helyét,

de a helyi kifejezés szerint, Suue-t a felszolgálúút,

melák tramplinak nevezni illetlen, de szerény vélekedés, és azt is jó tudni, Suue közelében

a Store &Caffeei-ben bármerre is nyúl, rengeteg a kés, és megtudni, egyszerre mennyi fér el a kezében,

csak egy napon, de minden egyes évben verseny dönti el, Alaszkától Texasig nincs hiány jelentkezőben.

De mivel e pillanatban botladozott által Suue termetes csizmáin barátunk, ki új napra ébredt,

sűrűn elnézéseket kérve, a máskor ingerült csapos-felszolgálót, egy pillantása megfogta,

mint a Me-Kong óriás harcsa a rá kivetett hálót, na de e történet egy másik kontinensen sztár vót.

De itt nem. Na, mi szita Kutyaszem? Foglaljál egy helyet, amíg tanálsz, különben állva darálsz.

Mi, hogy én darálok, hölgyem, én kávézni jöttem. Azért említém, hogy darálsz, Kutyaszem,

ha jól körülnézel, kéccáz féle-fajta kávé válogatja, s két etalon mérő, kisebb az először betérőnek, a nagyobb

törzsi vendégeknek szolgál, mint a főnök, kinek neve Nyúl Máj! De vagyunk itt még arapahók, apacsok,

s még sok egyéb törzsbeli, de ha őslakó e földön, ezt a kávét szereti. A dobozt sas díszítette, s két skalpja vesztett tag csók.

Ja. Választottál kávét Kutyaszem? A főnök kedvencét mondtam bátortalanul, s ekkor akkora röhögés kezdődött, meg disputa, hogy úgy éreztem én vagyok itt a főbuta. Suue elővett egy kisebb etalont, megmerítette komolyan,

s eztán elszállt a nevetés, csak halk beszéd, minden élc nélkül – mitől az idegen megkékül – maradt csak utána, leültem, asztalom közepén nézve kis malmomra, hol a pörkölt, mondhatni enyhén szarszagú kávészemeket vagy félórát őrölnöm megkellett, ekkor Suue igazán míves, szép, színes ábrákkal, mint ősi sziklarajzokkal teli kávésbögrét, úgy félliterest, elém tett, annak tetejébe európai kávé, tea szűrésére használt dióforma, kétfelé nyíló, őrölt kávéval tölthető, mielőtt lezártam volna, egy csipet kávéport még vendéglátóm hozzászórt, majd lezárt szűrőmet belelógatva, a lobogó forróvíz máris hozzá önthető. De várj, legalább 15-20 percet, kávéd ezalatt megerjed, sem az arabok, törökök, a világ mindenféle lakói a kávét így nem isszák, csak az ősi amerikanisták.

Attila, bár ruhában, de az ágyában ébredt,

és agyában egy szörnyű rém álom kísértett.

Valami indián sámán minden reggel két kiló

pörkölt kávészemet pár perc alatt egyben whiskey-vel megevett,

majd egy előkészített alufólia darabra az egészet csendben kiszarta.

’ztán egy Suue nevű nőnemű férfi a mellékes sarat tussal a különleges kávétól eltávolítva,

lelkiismerettől mentes, a kávét a kíváncsi segédnek egy laza kussal, a vendégek elé szállította.

Eztán Attila újra dolgozni kezdett,

s az alkoholos italoktól ment lett.

Életútja visszatért a régi jó irányba járó mederbe,

húsz évvel később halt bele egy whiskyvel telt vederbe.

* * *

Meredten leng a lingam

2011-04-13T16:17:00.001+02:00

Meredten leng a lingam.

Könnyedén, mi jó a jóni.

Letépem ingem,

nincs idő gyónni.

Együtt a két test,

már egy emberként fest.,

vonaglik, egyik sem rest,

éj van már, eltűnt az est.

Ne gondolj Édes, csak erre az éjre,

ha kell, majd együtt bűnhődünk érte.

Egymásnak feszülnek újra, meg újra.

A világ ős lantjának megannyi húrja, meg húrja.

Szerelmük soha ne feledje, múltja, kezdődik minden újra meg újra!

Az ágy mélyén szorosan együtt,

halk reccsen, és úgy látszik elgyütt.

Szája nem nyílik kérdező szóra,

kattan még egyet, s megáll az óra.

Egyre erősben szorítják egymást,

egy utolsót villan, s lead két durranást.

Enyhül testüknek görcs szorítása,

a két lélek bízik, talán ha nem is itt,

és nem velük történt!

Jöjj örök szerelmem,

hagyjuk e helyt, hagyjuk el önként!

Ül a férfi a fotelon.

Eszébe jut a telefon.

Nézi az ágyneműt, a vér egyre terjed.

Magadat üssed, magadat verjed,

Hisz meg se nézte, ki az a kettő,

fölös itt filózni, minden, mi feltevés, meddő.

Újra táraz, a puska duplacsövét a szájába veszi,

feje tartalmát szerte a falra, cselekménysorát itt befejezi.

Odaát nem fogadják kitörő örömmel,

sem alagút, sem a Fény, ki magához hív, ölel.

Ugyanott van, a saját lakásán,

rendőrök, majd sikolyt hall, kirohan, és ámul élő saját társán.

Odabent a nő húga fekszik, mellette idegen férfi,

mindkettő golyó mindkettőt halálosan sérti.

A férj csak könyörög, körbe, mindenkihez forog,

még nem érti, hogy őt is sértettként érinti a dolog.

Aztán visszamegy a szobába, néhány idegesítő, kíváncsi lélek, az megy csak utána.

* * *

Köszönsz-e Szöszke?

2011-03-18T14:31:00.001+01:00

Köszönsz-e nekem,

vagy sem?

Nem az arcom ez,

hanem a fenekem.

Nyílott már számodra

sok lehetőség,

ne írja rá verejtékző arcodra

kulturálatlanságod a letörölhetetlen hőség.

Nem ragaszkodom hozzá,

hinni se kezdj benne,

inni persze hozzá'

csak magadnak, mulatnék én, ha lenne

egyetlen sivatagi, száraz torkú Barátom

s, hogy nincs hibás v'ok benne, magam is belátom!

* * *

Post Scriptum: akkora ez a barom sivatag, hogy hol van benne egy átkozott Síva tag? Pedig hat is van belőle, az egyik megtalálhatna, s belőne!

Tiszta, felhőtlen kék ég

2011-01-20T13:30:00.000+01:00

Az ég tiszta, kék volt. Felhőtlen.

Én fiatalon, felelőtlen,

azon nem is gondolkozom,

amit mondok. Soha többé nem dolgozom.

Persze akkor büszke mellel,

munkahelyem volt ezerrel.

Kedvem szerint váltogattam,

s ha úgy adódott, fogtam magam, odahagytam.

Tálentumom, leleményem,

megnyerő megjelenésem,

no meg a családi háttér,

viselkedtem, mint ki ráér.

Aztán elteltek az évek,

rászorultam, munkát kérek.

Híre ment a léhaságnak,

tűnt ereje ifjúságnak.

Mücsőre el kellett menni,

gerincemmel perlekedni.

Nézzék meg, hisz alig állok,

jobbra-balra sántikálok.

Tagjaimat alig érzem,

sebeimből majd elvérzem.

Pszichikailag is baj van,

nyakig ülök olvadt vajban.

Meglett ez is, elfogadták,

fogszorítva odaadták

Jelentésük, amit láttak:

ötven százalékra vágtak.

Állást nehezen találtam

Eddig is, de most utánam

vagdosták bizonyítványom,

hiába van tizenhárom.

Kézzel varrott olasz öltöny,

az utcán vissza ne köszönjön!

Ing, nyakkendő külön finom,

cipőm pedig kockás pithon.

Fejvadászhoz így mentem én,

nem volt bennem semmi remény.

Míg aktái közt kutakodott,

aranytolla irattartómba utazott.

Aztán, mint ki fontos ember,

közöltem, már mennem is kell,

különben meg, a szerint, mint észrevettem,

Irodája stílusára néhány megjegyzést is tettem.

Ő még erőszakoskodott,

kezembe névkártyát nyomott,

weboldala címét még rá akarta írni,

de röhögés nélkül nem tudtam tovább bírni.

Megérkezvén az elevátor, beszálltam nyomban,

s az indítógombot egész a mélygarázsig nyomtam.

Eszembe jutott az a kósza gondolat, hogy nem írok több verset,

kinek van mit, s mint mondania, vegyen hozzá merszet.

Mert negyvenöt év után, legyél akárki,

egy kisvárosban az én múltammal munkát találni,

abszolúte nem lehetetlen, és nem veszett ügy,

de tavasz van, süt a Nap, s pattan a sok rügy.

* * *

A Nagy Bécsi úti Hullawéén buli

2011-01-20T13:24:00.003+01:00

az óbudai temetőnél

rájövök, a temető él.

mint ajtók, nyíló betonlapok,

tornyosuló földkupacok

alól nem homeless-ek bújnak elő

- mint más esetben ez szokásuk –,

e percben nincs is maradásuk.

zombicsapat közeledő,

már az úton szaladgálnak.

rendőrség, se magyar gárda

a tüntetést nem tolerálta.

ám gyurcsány és felesége

a felvonulók közé lépe,

a többségnek már nem volt lépe,

hulla jó!

hogy hullajtották tagjaikat,

„potya sajtó” gondolkodott,

s szimpatizánsként csatlakozott,

az emeszpé néhány tagja,

s máris zombik csüngtek rajta.

Zombikkal a Kossuth térig,

szerelem az első vérig!

együtt sétálgatva legott,

elhaladt élő, és halott, no meg a lebomlás,

oly sok a különböző állomás.

s az elhagyott lábak, fejek,

a sote kórbonctan hallgatói számára fő a tudás,

és ez itt egy remek tanulmányi kirándulás.

miközben a tüntetést hallgatólag, fülük úgysincs, megengedték,

s Hullawéén bulinak tekintve, a rajtuk áthaladó gépjárműforgalmat engedélyezték.

* * *

Ha egyszer a muzsikusok odaát az öröklétben

2010-12-28T23:24:00.000+01:00

társalkodni kezdenek, klasszikustól virtuózig

cigányprímássá vedlenek.

Paganini – mintha nini! – próbálkozik a nagy operistánál,

érdeklődne, előnyben kit részesít musician sor-listánál.

Mondd, te Verdi! Véleményed szerint

jó szerző volt Monteverdi?

Verdi kemény, edzett lélek!

Szándékosan félrenézett.

Neked is kell tudni Haydn,

más világ volt akkor, s ott, hajdan!

Erőltetné most már Haydn tovább,

Giuseppe, ha megmondanád,

lehet-e a hegedű alapjául, akár legfinomabb anyag a nád!

Közbelép e percben Mozart,

mind a szó, mit kimondasz, árt!

Árt az örök művészetnek,

de árt töksüket Beethoven-nek.

Hol gördülhetnének a kövek,

ha liverpudkiánokat nem követhetnek.

Vitázik már grimaszolva John W. O. Lennon,

mellette ott ül frissen megjött George Harrison.

Vicces kedve az megmaradt Johny Boy-nak,

brutál-halált lelt azóta sok változást megélt barátunknak.

Így, miközben krauterkopf Ludwig szunyált,

álmában új szimfóniát komponált.

George és John fölötte ugrált,

bukfenceztek, viháncoltak,

csak nem vették figyelembe.

Beethoven süket, s nem néztek vele szembe.

S odafent az Öröklétben hiányosság meg nem marad,

nádból bármelyikünk eredeti sztradivárit simán farag.

* * *

De men CIA

2010-12-14T23:01:00.001+01:00

a demencia oly súlyos fokán leledzem,
agyamat futópadon, s más erőgépek
segítségével nem edzem.
fogom magam, falnak fordulok, s lefekszek.
elalszom. szájamban félig olvadt háztartási kekszek.
álmomban megjelenő ő, egy valaha volt gyönyörű nő.
szerettem és ő is szeretett. de aztán történt egy tett,
hogy ki tette, nem t'om, de minden semmivé lett azon a hajnalon. elteltek napok és hetek. agyi katasztrófa.
a vershez nem tartozik többé egyetlen strófa.
csak magam alá szarok, meg beszélni sem tudok.
évente egyszer eljön valaki, kekszet töm a számba
olyan az egész, mint mikor a parkban futok,
beesteledik, ő fut velem szembe, felgyullad néhány lámpa,
öleljük egymást, szája benne a számba, mi tele van keksszel, nővér pelenkát! a négyeske kekszel.

* * *

E sztori igencsak jóskás meg sanyis

2010-12-10T18:11:00.000+01:00

e sztori igencsak jóskás meg sanyis,
felvillan kvázi jócskán s globálisan is.

*

amióta elváltam, azóta vagyok válságban,
de hallgathatom végre Wagnert és a Falstaff-ot,
szomszédom sajnos él egy egész más világban,
azzal érvel, ahol zenét hallgatok, csak papírvékony fal van ott.

*

haj van bőven fejemen.
a lék az, miből talant szenvedtem.

*

beszéljetek nekem ezek után görbülő térről,
lövök pár verebet ebédre az emháesz lőtérről.

*

osztán ettek-é mán a jóféle ásóbékát:
elkészítem, letesznek kétszázat az asztalra,
előveszem az öreg mérő vékát, vendégimnek
kenyérkét jó egy kiló békát az tálra.

hadd egyenek életükben egyszer

* * *

Írj verset vidáman

2010-12-08T18:02:00.005+01:00

Írj verset vidáman!

Mintha elmerülnél imában,

s olykor felkacagva,

mert miért is ne szabadna,

mikor az Úrral társalogsz,

Ö tanít téged, és te tudni fogsz.

Majd kis butaságodon rajtakap,

és szeretettel rámutat

az iménti csepp hibára,

ugyan, hát fátylat reája,

hisz kinek is lenne a kárára!

S az Úr ezen jól mulat.

Megsimítva az arcodat

bátorít, ősi titkokra rávetít.

Jókedvvel élni, így jó lenni,

imádságban felnevetni.

A lélek fog majd rávezetni.

* * *

Demention

2010-12-08T17:53:00.000+01:00

A demencia oly súlyos fokán leledzem,
agyamat már futópadon, erőgépek garmadáján
nem edzem.
Előfordul, még arról is megfeledkezem, hogy a
lesújtó fejsze alá tettem fél kezem.
Ezért tudom, már magamra sem számíthatok,
jöhetnek a dobókockán kipörgetett ötök-hatok!

* * *

Valami mégis

2010-12-08T17:33:00.003+01:00

valami mégis ég itt bennem,

pedig nem is hiszek már a szerelemben.

nem a kémiai reakciók által fűtött vágy az, amiről beszélek,

hanem ha arcodat látom, s közben az enyémre eszmélek.

szemeid a tegnapi harctól zöldek és kékek,

az arcomon, mintha villával végig ekéltek.

bőröm a körmöd alatt még megtalálható,

nyakadba egy követ kötök, házunkhoz közel még a tó.

Még a szép időkben mennyit úsztunk benne,

s megtermékenyülhetett a hűs vízben megannyi pete,

mint halak ívtunk ott gyakorta mi is,

áruld már el kedves, a probléma mi is?

* * *

Szemed lát, ha nézel vele

2010-12-03T16:44:00.000+01:00

nézd meg jobban

hogy láss téved

szemed rossz irányba réved

az mi

nem is mindennapi

nem kell reá szemüveg sem

üregébe sem üvegszem

csak azt mondom

nézd meg jobban

míg tudatodba belerobban

az igazság

lőn az vigasz

és nagy újság

* * *

Egyre szűkebb terek között

2010-11-08T17:59:00.002+01:00

egyre szűkebb terek között élek,

nem vagyok fóbiás, és nem is félek.

de minden újabb reggel, a közeledő falak

várnak, s az akváriumban szoronganak a halak.

mennyezet és talaj között is csökken az űr, s nyerő,

hogy egy újabb reggel a fejem kintről nézi, mily szép is a tető.

bár úgy tűnhet, hogy az ügyből viccet csinálok,

de az ágyon már nem férek, így a talajon hálok.

összegömbölyödöm este, ne okozzak gondot,

de a rám potyogott tégláktól már nem emlékszem,

apám mit is mondott arra a kivételes esetre,

ha a tér e tréfája rábírna egy jogi keresetre.

olyan az egész, amint a tenyeredben lévő borotvahab,

belefújod, minden irányban növekszik, nem akkora marad.

egy gyermekkori álom jut eszembe, amint látom,

futok, de a terjedő habba fullad bele a családom.

minden irányból, ablakon, ajtón, réseken át

terjed, fúlok bele magam is, amit szívem még lát. lát.

aztán, ha átéltem a rémálmomat, izzadtan ébredek,

arcom sima, borotvált, sőt illatos! ezek önző érdekek?

* * *

Körömszakadtig

2010-11-08T17:52:00.000+01:00

Könyörgöm lányok

(nem ajánlom sertésevő, mégis érzékeny gyomrú,

a taccsot gyorsan kidobáló olvasgatónak, főleg ki még az igazságtól is fázik. sic!)

könyörgöm lányok,

én ettől már hányok.

szemetekben kéjvágy,

leszáll az éj, s megint egy új ágy.

ahogy ideszorítja hozzám magát,

érzem az előttem itt jártak szagát.

s még csak nem is bordélyban vagyok,

legalábbis bízom, fertőzést nem kapok.

az eset szerelemnek indult,

de még azelőtt mindent feldúlt,

hogy elkezdődött volna,

mikor megcsípett az első bolha.

Jaj, kislányom! Anyád így kesereg.

De morál és etika oly könnyen lepereg

rólatok, nyitva van ajtótok, ólatok.

Még a házisertés is meghág, na!

Ha nem vagy túl ronda, mert ez sértés volna

egy, velünk szinte azonos DNA láncú,

s ne mondd többé neki, cu, cú! Mert orrodba harap!

Főleg, ha lát rajtad sertés velúr csizma, táska, ’setleg kalap. Röff, röff!

* * *

Külvárosi villamos

2010-11-08T17:40:00.000+01:00

a drága kis fapados

mára már csak

külvárosi villamos

a megállónál állok ott

hol egy gádzsi meglopott

na nem engem

én elmerengtem

észre is későn vettem

csak állt a szegény öreg bácsi

tárcája már kisrádióval

Tovatűnt a sarkon

állt a pár szem dióval

mi megmaradt zsebében

mit számít

fájdalmat olvastam szemében

villamos vasút mi szállít

bennünket megáll itt

felszállunk a kisöreget segítem

leülni míg egy férfi mobiloz

a díszpancser szervízhez

fontosabb lenne bácsikát

juttatni pár korty hideg jó vízhez

hogy megnyugodjon

még áll a szerelvény csitt

kakas kukorékol tyúkjába nagyot csíp

záródnak az ajtók

indulunk és nem segít

hogy lelkem nagyon furdal

sínek mellett baromfiudvar

háp háp kot kot

mi furcsa dal

magam szórnék magot

vagyok fiú ki udvarolok

na nem sáros hasú kacsák

vágyaim netovábbjai háp

előttem egy kép sás no meg láp

társnőmet magamhoz védőn tartva

bőszen lovagolok

patáit a sás közé vezetve

vaskos iszapban bátran csatakolok

s mint lobog a szélben

lovam sörénye

a leányka haja úgy száll

arcom nyakam szemem köréje

álmaim messzi tájairól

az ablakon át sziréna szól

rendőr a villamost követi

a megálló már közeli

s bácsikánk feldúlt

nyugvás mi kéne neki

mondják elébb majdnem megfúlt

de megvan a tettes másik kocsi hozza

a szerelvény megáll

tanúk leszállnak sorra

az öreget valaki vízzel kínálja

jó így csendesen visszahúzódom

álmaim tekeregnek tovább

felszáll a lány

kihez vonzódom

* * *

Az Esztergomi Bazilika (Montágh iskola, Esztergom, 2009.) A itt látható kép az iskola folyosóján került kiállításra, sérült, speciáls nevelést igénylő gyermek munkája

2010-10-08T16:29:00.002+02:00

Újsütetű rokonom...

2010-10-07T16:52:00.001+02:00

helyenként bemutatkozik a
vejemként, s jókat mulat
rajta, amúgy meg egy olyan spéci mulatt
fajta. ősei anyai ágon még a katot rágták,
vagy a bételt, de a matriarchátusnak az
állandó törzsi mámor már bételt, s vettek
repűlőjegyet amerikába, csak azt nem tudták
szegénkék, hogy ott is mindenki kába.
volt egy jányuk, olyan szemrevaló,
mésszel bekent fehérnép,
s tetszett neki a kulumbijából hurcolt fehér pép.
az öregek is kezdtek már fázni, hiányzott a dió leve,
könnyű volt a kokszra átszokni eleve.
de a jány, és a család esküvőt is akart,
így a nyílhegyükre kis békamérget vakart.
fenyegetőzésből meglőttek vele egy kisebb rovart.
látták a latínók, nem vicc ez az ázsiai horda,
s a nászajándékokat egy nap alatt bőven összehordta.
nem volt ott probléma, megvolt az esketés,
a baj az csupán, arra turistáskodtam, és
kokszot venni szerettem vón, berántottak hát
egy öreg kocsiba, s tízperc múlva ismertem az arát,
életem legszebb asszonyát. Kokszból persze volt ott is bőven,
s mivel a családhoz tartoztam, eléggé felelőtlen
tárolták a hatalmas bálákat, egy óvatlan pillanat,
és követtem a bálnákat, először persze a víz alatt,
lőtávolon kívül az elkötött yachtot beüzemeltem,
a csomagtérben kétszáz kiló totál tiszta kokó
utazott mellettem. egyről nem tudtam csak, ó én
szerencsétlen, egy potyautas bételrágó szomjasan és étlen,
utazott az óceánon, velem egy fedélen.
szépen kikötöttünk, megérkezve magyarhonba,
és az éhenkórászt, mikor aludt, belöktem a balatonba.
engem meg a csomagokkal pestre ett a fene,
boldog, gazdag jövőm végre hadd kezdene.
a hotelben, hol megszálltam, a boy diszkréten
telefont ad át, s merészen a vőmnek nevezve magát,
megkér, hogy egy fehér csomagocskát a városliget
nevű réten minden feltűnés nélkül adjak át.
azóta van, hogy szomorú sorsom megtalált,
s van egy szágópálmalevélbe öltözött vejem,
ki időnként zaklat, s kívánom inkább a halált,
mint gazdagságot így, ó én szegény fejem!

* * *

Ördöngölő-elzavaró

2010-08-24T23:07:00.003+02:00

vöröskörmű nőstényördög

nem kéne má’ eltűnődnöd

eltűnjé’ megsemmisüljé’

hamvanélkülivé süljé’

aztán egy kis fuvallattal

egy utolsó elmondattal

mész az eseményho

rizonton is át a túlra
céltudatos lesz a túra

legyen megnyilvánulatlan

egy másik-máshol teremtést

sokmiriád temetést is múlva

kéccázharminc C fok alatt
vár rád az abszolút nulla
legyél csonttá fagyott gonosz hulla

önimádnod időd maratt

belakkozott patáidat

kecskebakú szarvaidat nyalogatni

ember lelkét nem zaklatod

tennikénedolgaiban halogatni
tévutakra el nem hatod
szent könyvekben olvashatod
mi a helyes nyilvánvaló
az ki így él sosem haló

*

és ha mindezt megígéred

térden állva szépen kéred

a sarokban csitt! gubbasztasz

akkor is csak semmi maradsz!

* * *

Púpos iromány, s nem vers, mely vértől nem veres

2010-08-13T14:30:00.004+02:00

nem megy nekem a vers,

egyetlen sor leírása is keserve-r-s!

náddal és kötéllel ütöm púpos hátam,

felnyögök,s fájdalom hozza a rímet utánam.

jajgatok, aztán zokogok, tán még sírok is,

azután majd egyszer akár verset írok is.

* * *

Igyekszem a természet felé

2010-06-30T15:42:00.001+02:00

Pedig én úgy igyekszem,

de még a rózsát is rossz helyen metszem.

Az újabb útelágazásnál

agyam lebénultan áll, várva, hogy döntsön.

Uram! Most ön jön.

Egy lépés csak, nem hagyhatom.

Nekem kell most választanom,

s hihetetlen, de rossz érzés,

visszanézek, s már nincs rajta rés,

min átpréselhetném magam,

jó irányba vigyen utam.

Nem oly fajt’ a sors, a karma,

szépen visszatart a karma.

Vérzik is tőle a vállam,

mélyen szántva, belém vájtan.

Menjen végig ezen úton!

Ön választott. Hiszen tudom.

Hányszor történt már korábban,

történetem út porában,

keresztúthoz megérkeztem,

útirányom elvétettem.

Előfordul egyszer éppen,

utat téveszt életében

más is, de balsorsát elkerüli,

ha csak egy olcsó frázis, trónját büszke úrként üli,

azért erre nem vágyódom,

legyen egy jó barlang, ódon,

és a sorsom így is kegyes,

bár gerincem az nem egyenes.

Emberként, mint teve élni,

ezen lehet nevetgélni,

miközben sül denevérhús,

fehérjében bőséges, dús,

a gyermekek játszogatnak,

újabb, s újabb gombát hoznak.

Nem kicsim, ez nem mérgező,

de tartalmától nem ehető.

Tanuljuk a természetet,

hová az út rég elveszett!

* * *

Mélyen elzárt titkok

2010-06-28T16:34:00.000+02:00

Minden emberi lélek
őrzi titkát jól elzárva,
még maga se férjen hozzája.
Tárd fel kapuid, kérlek!

A lelkek földi útjaikat járva,
egymagukban mindük olyan árva.
Dalt hegedül nekik,
honnan jött az, nem keresik.

Gondjuk nagyobb egy dalnál,
említettem a titkot. Kinek csak egy van,
másnak soruk állják ott a mélyen százan,
bár belehalhatnál, csitt, ott a pikkelyező kés a tőkehalnál.

Gyónni is elmennél.
Mentél is vagy százszor.
Az Úr kísért haza, voltál reszketve és fázva,
mint akinek szíve milliókat gyászol.

Már nem a saját kínja bántja.
Hisz feltárta szívét, s nem a gyónástitok védelmében,
bűnei már családjában, szívének gyógyírja egy ötlet, rögtön előrántja.
S szándékos a baráti kör, alig óra, már titkot tör, s indul a hír gépezetében.

Pletykafészek működése, mint a pestis,
alig hinted el a magot, terjed Budán, fertőz Pest is.
Nem ez a baj, őszül a haj, bölcs Atyád már hiába int.
Sajgó szíved rezgésszámán gonosz erő megkaparint.

De csak hiszi démonfajzat,
Bármi erőt nyerhet rajtad.
Szíved feltárása által, lelked új erővel lángol,
Szentléleknek fényessége, amerre jársz, megvilágol.

* * *

Sugaraim

2010-06-28T16:28:00.000+02:00

feléd szállnak sugaraim.
míg a csillagokat nézem
lelkem húnyó visszhangjain
múltamat még felidézem.

voltam gyerek, szép volt nagyon.
ami fájt, azt békén hagyom.
aztán ott ülök már fenn a sziklán.
odalent integet egy kislány.

felismerem illatáról,
amit szélben hoz a távol.
lángol minden lénye körül,
nem ez itt a lényeg, örül.

addigra már leugrottam,
szándékoltan, szép nyugodtan.
aztán kisebb ütést érzek,
megperdülve körülnézek.

amikorra földet érek,
huppanásra száll a lélek
nagy erővel ki belőlem,
lángoltalom körfelhőben.

hát ezért éltem, nem hiába.
szalad hozzám kisleányom
s fiam lába. biztonságos kézen fogva,
testvéri szép barátsága.

          * * *

Kellenék-e néktek...

2010-06-28T16:21:00.000+02:00

Kellenék-e néktek igazi, jó költészet?

Kell-e inkább parajt, répát, jó gyümölcsfát

megteremő míves zöldkertészet?

Nevelj benne varangybékát, talajlazítót!

Nem mihaszna költőt, kéretlen jött szép szavával néplázítót.

Rímfaragó mesterünknek műve magról meg nem terem,

kell a tartós ihletéhez délre néző tágas műterem.

S még így sem biztos, hogy a szép vers szárba szökkenék,

jó bor is kell és társaság, „bídehmeyeh” szekreternek foteljához gördülő kerék.

Amíg ezen értelmi seggű társaság, a termelő borától jócskán-ócskán lerészegedik,

Házigazda művész neje a nagy költő cerkájával, Bitorló Vass Jóskán megmerészkedik.

Távoztában hajnaltájon, víg bohémek társasága lépcsőházban bukfenceket vet,

s a fentebb morgó házigazdán, s annak tisztes házasságán, nagyokat nevet.

Pirkadatkor, varangybékánk gúnyos hangon breke-kegni kezd,

fűrészelte gyümölcsfáit, kitépkedte salátáit,

aznap termett utoljára művész-kertben fokhagymagerezd!

* * *

A kis tó partján kakasszóra ébredem, mi nem az én kukorékos érdemem

2010-06-08T14:25:00.004+02:00

reggel ha ébredem

s szemeimet vetem a tóra

a rajt úszó sok kis hajóra

s az elsüllyedt fémeszközökre.

hát nem a legmegnyugtatóbb óra.

másnap kelek kakasszóra

villan fejemben megoldó idea

kéne a házba ide a

hol lakom

míg én nézek ki az ablakon

gondoltam egy fiatal de csinos nem csintalan bejáróra.

ha hetente csak kétszer ránézne a mosogatóra.

nincs bennem szándék aljas se szatíri kon.

fizetek készpénzben megállapodás szerint akár minden alkalmakon.

jár a bér a mosogatásér

levonva egyenként mind a törött tányér.

de tenyerem tiszta és szép

feláldoztam épp a művészetemért.

*.

kezem cseppet sem ép,
s valaki eljöhetne a szemetemért.

* * *

Pub és ló és pink a szó

2010-06-07T23:17:00.000+02:00

ma még csak rózsa
vagy pink a szó.
városunkat sem feny'geti bűnös úton inkasszó.
közöttünk jár elvegyülve
a nagy mester
Picasso!
pubot látogat
lóra is ül.
magányában Pablo olykor nagyon szépen hegedül.

Az idő folytonos

2010-05-14T13:15:00.000+02:00

Az idő folytonos,
folyamatos tenger,
nem valami cső,
vagy hosszú henger.
Nem mint a Nagy HadRon-ütköztető,
mi felett több emelet föld, s törmelék a tető.
Nem kezdődött, és nem is lesz vége,
nem fáklya, mi meggyulladt, s folyvást csak égne,
de kihull kezedből csonkig leégve.
Az idő múlik, s te nem jutsz elébe.
És hol terjed hangom az idő tengerében?
Nem önmagában, csak együtt a térben.
Történetünk is a Mindenségé,
csak így létezhet, együtt időé s téré.
Kiterjedése felülmúl mindent,
a tudomány elvész, ha nem hívod Istent.
Ő az Egyetlen, megmondhatója,
hol van a világ nyugtató tója.
A tó ahol idő és tér együtt megpihennek,
A száguldásnak vége,
újra elhangzik az Ige,
a Lélek a tóba merül, Szíve örül, s vége Mind ennek!

* * *

Antik tárgyak csarnoka

2010-05-07T14:29:00.002+02:00

Összeomlott bennem

minden. Lehető,

és mi lehetetlen.

Lemeztelenítve állom

vizslató vadász

tekintetüket. Ádáz

kutatásuk közömbösen

látom, csak olyan, mint rég feledett álom.

Hé, ott, te kint! Látom, mint legyint.

A csarnokba lépjek be.

Válaszokat adni a főacsarnok

számomra ködösen feltett kérdéseire.

Ha szememmel az átlóba nézek,

s karjaim egymásra merőlegesen tartom,

talpam alatt a négyzetes kőlapok,

az oszlopcsarnok.

E sakktáblán állva kérdezhetsz bármit.

Torkomat zártam,

s kulcs nincs ebben a zárban.

Nyitja benn a szívemben,

fölötte ráomlott minden.

Lehető, és mi lehetetlen.

És én csak állok,

mintha lennék.

Csak egy ódon múzeumi emlék.

* * *

Má' megin' a mámor

2010-05-01T17:25:00.000+02:00

má' megin' a mámor. cigire rá bor. konyak. lehajt. ja, nyakszirtje tartja. jöhet a ködgép. ferde tükörkép. sok színes álom. látom halálom.

megin' a polcomon rámol. fólia, kanál, he? gyámol. ítani le vagytok késve, ülök a kádban, a gőzben nem láttam, a késet, mi átdöfte hátam.

lelkem a véletlen óceán foglya. kezemet valaki fogja, alant még látom a földet, a földet, hol testem átdöfted. partra vetődöm a kézzel, ki felállít. s körül nézz el. amerre látok, csak játszik. mind ártatlan embernek látszik. indulnék én is feléjük.

vezetőm inget ad rám. na, lám. te nem való vagy közéjük. lassan elkap egy hullám.

s kiderül, mégis él hullám. sivít és villog a mentő fénye, hogy megmentsen, vagyok főnyereménye. ismét itt látok, és hallok. sebeim kötözve, arcok mindenütt köröttem, itt vagyok, végre megjöttem.

* * *

De szeretném erdő fáját lakni

2010-04-27T10:47:00.001+02:00

De szeretném erdő fáját lakni,

erdei fa odújában csinos fészket rakni.

Élnék, mint az erdő apró remetéje,

táplálékom lenne annak édes pemetéje.

Tavaszidőn újítgatnám szépen,

lelakott lakom, mi lefagyott a télen.

Kicserélném nyikorgó, ázott háncsból ácsolt ajtóm,

s építenék, hogy fényár ússzék be az ablakon.

Új szőnyeget frissen szedett sásból szőnék,

békapárnak, ki a sást adta, előre köszönnék.

A falakra száraz mohaszőnyeg kerül,

amerre csak járok, mindenütt elterül.

De itt a nyár, s vele a nagy hőség,

A közeli patakban vízből nagy a bőség.

Odúm alatt pincét raktam a kis gödröcskébe,

Benne dongafa hordóm, s a vizet hordom kicsi vödröcskébe.

Aztán észrevettem a sárguló lombokat,

az egyre hamarabb árnyakba boruló közeli dombokat.

Körbejártam odúházam még azon a délután,

felmértem, mi dolgom még a tél előtt ezután.

Nem könnyű a remetének, igénye sok úgy sincsen,

nem szól neki remek ének, ami van, az minden kincsem.

Az erdő pedig nem az a tutti, dugig pakolt hipermarket,

Amit ad, azt szűken méri, talaja sem frissen vaxolt táncos-parkett.

Télidőben fagypont felett nyakig kell a sárban járni,

s jó, ha téli pereszkével fogsz a főzőüstöd elé állni.

Csipkebogyó akad bőven, tubusából dől a lekvár,

főzni sem kell, elég, ha a dér megcsípi, a sok tüske miatt megvár.

Aztán, ha a hó leesett, és ünnepi lesz a hangulat,

Lelkem vigad, egy valami, csak a magány miatt nem találom a hangomat.

Mászom fel a magas fára, mely tövében épült odúlakom,

Fenn a csúcson kilátóm van, távcső lencséjén át nézem a városban volt otthonom.

* * *

Hallanátok, láthatnátok

2010-04-01T16:14:00.002+02:00

Hallanátok, amit hallok.

Ébren vagyok, akár alszok.

Láthatnátok, amit látok.

Tátva maradna a szátok.

Éreznétek érzeteim,

képzelnétek képzeteim.

Meg is gárgyulnátok attól,

Attól a sok gondolattól.

Ami itt kavarog bennem

felbukkanva, majd feledten.

Mint egy őrült dagasztógép,

Ki ép agyamnak helyébe lép.

Jó neki lelkemet űzni,

Nehéz lenne kibetűzni,

S leírni, mi kárt okozott,

Mit ajándékként nekem hozott.

Tudom jól, hogy nem halljátok,

S azt is, sosem láthatjátok.

Vegyétek hát tudomásul,

Leírom most okulásul.

Szesze-s-ital, kábítószer,

választéka, mint az ószer-

esnél, felállít, ha orra esnél.

Előzékeny, hamis barát,

Vegyétek vegy-étek borát.

De nagyon nehéz nekem mindezekről beszélni,

bízom tollam letehetem, s ti megtanulhatnátok élni!

* * *

Nem sérti a szemeteket? Ez itt a ti szemetetek!

2010-04-01T16:10:00.002+02:00

Városunknak Ti nagybecsű polgárai,

ezek itt lokálpatriótizmusotok gyönyörű oltárai.

Hogy a szemetek nem sül ki tőle,

Abból a nagy szívetekből csak ennyi fér ki,

ennyi jön belőle?

* * *

A gyapjas mammut álma

2010-03-29T14:58:00.000+02:00

Hány tízezer éven át,

Ha legalább gyötörne nátha!

De nem. Felnyögök.

A mosolyom halott.

Talán ma. Hátha.

Ha legalább valaki látna,

Látná, hogy mennyire fagyott

A világ, amelyben feledve hagyott.

Nyugszom az ősi mocsárban, lápban,

Ma mondanák rá lenézőn: koszban,

Sírom bővelkedik alomban, s kosztban,

Pihen agyaram, ormányom, testem, a lábam.

Nincs is tán szomorúbb élőlény nálam.

Szememet megadva lecsuktam.

Könnycseppem gyöngyszemmé fagyottan

Vár idők végéig a csukcs permafrosztban.

* * *

Húsvéti Fény!

2010-03-29T14:54:00.000+02:00

Mától nem egy senki vagyok.

A Nap eztán már rám is ragyog.

Köszönöm Ehnaton, kinek korát megelőző csodás szerető hite

Vezetett, hogy tudjam, a Nap fényén át jutva találkozik lelkem s az Örök Ige!

És köszönöm sápatag Nap-ó-Leon Bonaparte,

Lenéztek, de töretlen jutottál az Öröklét partjára Te.

És itt vagy Atyám Jeromos, kit útján oroszlán kísér,

Hatalmas folyó vagy, kit táplál számtalan kis ér.

És mestereid, a Szent Pál és Hilárion. A két remeték.

Minden kétségüket sarkukkal a porba mélyen eltemették.

Vezette mindüket Egy, csak Egy dicsőség ígérete.

Az éltető Szeretet, Jézus Krisztus húsvéti dicsérete!

S én, ki eltemetve magam, örök halálvággyal éltem,

Azzal az eggyel, mitől a legmélyebben féltem,

Ma kihúzom ablakaimon sötétítő függönyeim,

Áradjon be a Fény, jöjjetek csak, győzök! Sötét ügynökeim!

* * *

Jól ihletett hangulatban

2010-03-29T14:47:00.000+02:00

Jól ihletett hangulat van
itt a fajanszban alattam.
Amit tegnap egy falatban
lenyeltem, azt más színben és más alakban
- kisvirág nyílik az ablakban –,
a természetnek visszaadtam.

Nem orvul, és nem alattomban,
virágos réten haladtomban,
történetemet én el is mondtam.
S van, mit nem jó eltussolni.
Budi helyett bidé fölött letusolni,
Plusz előtt, s után is kezet kell mosni.

* * *

A VILÁG, AMELYBEN ÉLÜNK...

2010-03-25T15:53:00.002+01:00

ÜT FEJEMRE PÁL-CÁJÁVAL PESSZI.MISKA, EREDETI NEVÉN PESTI MIHÁLY, DE EMILEZVÉN E GÚNYNEVÉN SIMÁN ELÉRHETŐ. BELESZÓLVÁN IROMÁNYOM CÍMÉNEK SZÁNT SORBA, MÁRIS FÖLTŰNIK ELŐTTÜNK PESSZIMISTA VOLTA, MELY SZERINT ÉLETÜNKET E PLANÉTÁN NEM ÉLJÜK, MÉG JÓ, HA MONDHATJUK, TENGETJÜK JOBB SORSRA SZÁNT LÉTÜNK, AMÍG LÁTUNK, ÉS VAN LAKÁSUNK, EGY HELY AHOL EGY VERSET MEGÍRJ, BOCS MI–HÁLY BARÁTOM, DE NEKEM NE PANASZKOLÓDJÁL, AMÚGY IS TUDVÁN, TE TUDOD, MILY MENNYIRE RÜHELLEM A PROLIPANASZKODÓKAT. KINEK NYÁRON A MELEG FÁJ, TÉLEN VISZONT LENNE NYÁR. SZÁRAZ IDŐBEN ESŐT PANASZOL, DE HA ESIK, ASZÁLYÉRT EMEL SZÓT, S A GAZDASÁGI HELYZET, HÖ! MÉG ILYET. FELEMELTÉK A 40 ÉVE LAKOTT 2+2 FÉL SZNOBÁS ÖSSZKOMF. LAKÁS BÉRLETI DÍJÁT 2.300 HUF-RÓL 2.450 HUF-RA. SKANDALLUM. IDŐPONTOT KÉR A POLOGÁRMAJSZTER ÚRTÓL, ÉS MIVEL A BELÉPŐT ALÁÍRJA, VÉGÜL NÁLA MARAD A TOLL. SOHA SEMMIÉRT MEG NEM DOLGOZOTT. A TANÁCS MINDENT AZ ÜLEPE ALÁ RAKOTT. S MOST, HOGY KICSIT TATAROZNI KÉNE ODABENT 40 ÉV SZENNYÉT, CSÓTÁNYPISZKÁT, S AZ ELHULLOTT TETEMEKET, MEG AMIT A KISPAPAGÁJ FÉLREEVETT, HOGY NE IS EMLÍTSEM A PÓKHÁLÓT, LEGINKÁBB ÍGY JELLEMEZNÉM A PROLIPANASZKODÓKAT. RAJTAD IS HA CSAK FELE ANNYI HÁJADÉK LENNE, MINT MENNYI VAN, ETIÓPIA, DE BANGALA-DESH MENNYEI BOLDOGSÁGBAN TÁPLÁLKOZNA EGY AZAZ EGYETLEN NAPIG. AZT MONDOD, AZ CSAK EGY NAP. A TÖBBIN ÉHEN HALJANAK, VAGY FÖLDIG ALÁZVÁN MEG MAGUKAT, HAJLADOZZANAK, A NEMES LELKŰ (HRŐŐŐ,BHÚÚÚ, DE JÓT OKÁDTAM VOLT AZ IMÉNT!) EURÓPAI, AMERIKAI, AUSZTRÁLIAI, IZRAELI, SOROLHATNÁM TÚRIST JAPÁN KI NE MARADOZZÉK A SORBÚÚ –A OLY BŐKEZŰ ADOMÁNYAIÉRT. NEM KÉREM. SŐT A HÁJATOK SE KELL, SZÓLJ ÖREGANYÁDNAK, METÉLJEN EGY JÓ DARABOT BELŐLED, OTT AHOL A LEGRENGŐSEBB, DE TUDJA AZ ÖREGASSZONYKA, HOGY KELL AZT CSINYÁNI, NEM KÖLL NÉKI MAGYARÁZNI, LEGYEN BELŐLED MISKA BARÁTOM JÓ HÁJAS TÉSZTA, DIÓS, MÁKOS, LEKVÁROS, HOGY MEGKÓSTOLOM-E, MAJD A SOROS SORS ELDÖNTI, DE ISMÉT FOROG A GYOMROM, BOCS KI KELL MENNEM POTTYANTÓ UDVARVÉGIRE. MIRE ÉRKEZ VÉN TESTEM 43 ÉVESEN, MÁR VÉGIG IS OKÁDMÁNYOLTAM AZ EGÉSZ BAROMFIUDVART, HÁT BÖCSÜLETTEL EL IS CSÚSZTAM, CSAK A GAZDA TUNNÁ MEGMONDANI, HÁNYFÉLE HÁZISZÁRNYAS ÜRÜLÉKE GAZDAGÍTJA A MAGYAR FÖLDNEK E KIS DARABKÁJÁT, MELYET SIKERÜLT MEGTISZTELNEM ÖNMAGAM HÁTSÓJÁVAL, SŐT TENYEREMET, A FENÉBE, HÁT MIND ODALETT. DE A MONDÁS AKKÉPP JÁRJA, KINEK TIKSZART ÉR A LÁBA, NEM KÖLL ANNAK DOLGOZNIA SOHSE TÖBBET, MERT AMI PÉNZT SZENT ISTVÁN ARANYBÚL VERT, AZ MIND AZÉ A SZERENCSÉSÉ, AKI VAGYOK, ÚGY AHOGY A RUHÁM RAGYOG. ÉS HÁT RAGYOGÉK ÉN MAGAM IS, MERT, HOGY KEDVEM NE SZEGJE, A GAZDA RÖGVEST LEAKASZTOTT EGY KULCSOT, MELY VOLT HIVATOTT EGÉSZEN ADDIG LÓGNI, LÓGATÓZNI EGY A PINCEAJTÓ ELŐTT A FALBA VERT SZEGEN, DE JÓÖREG MISKA BÁCSÁM NEM TÉTOVÁLT, FORDÍTOTT A JÓ KÉT-HÁROMSZÁZ ÉVES ZÁRON, MERT AMINT A HANGJA MONDJA, LÁTVÁNYA IS MEGMUTATJA EREDETI, ÖREG PINCE EZ, S MERT JÓ BORTERMŐ VIDÉKEN VALÁNK PESTI MISKA BARÁTOMMAL, KI ELHOZOTT ROKONLÁTNI ŐHOZZÁJOK, ITT ÍGY MONDJÁK, HÁT EGY KÉT RÖPKE POHÁRKA UTÁN RAGADT IS RÁM AZ ÍZES, ÁLDOTT MAGYAR BESZÉD. AZ ÖREG MEG CSAK VEREGETTE A VÁLLAM, HOGY FIATAL MÉG EZ A MiSKA GYERÖK, S HA MÁR A FŐVÁROSBA ETTE A FENE AZ EGYETEMRE, S NEM MARADT A KAPÁNÁL, KASZÁNÁL, IGAZÍTNÁM EL A PESSZI.MISKÁJÁT ABBAN A FEJLŐDŐ, ROHANÓ (ROTHADÓ) VILÁGBAN. NYUGTATTAM AZ ÖREGET, NINCS ELVESZVE A FIA, VAN SOK JÓ BARÁTIJA, MEG HÁT MUNKA IS VAN MÁR AZ EGYETEMEN, TANÁRSEGÉD LETT – HA JÓL TUDOM -, MÁR EZEN A SZEMESZTEREN. MEG HÁT MÉG CSAK MOST JÖN A JAVA, MERT MEGVAN A DIPLOMA, OSZT JÖN A KISDOKTORI. NA, ITT AZTÁN ELAKADTUNK. SZEGÉNY ÖREG MISKA PAPA NEM ÉRTETTE, A FIA NEM LETT ORVOS, BÖLCSÉSZHALLGATÓ AZ ISTANADTA, DE A JOGIDOKTOR IS DOKTOR, AZTÁN MÉGSEM SEBÉSZ ORVOS, EZ MÁR OLY MAGOS VOLT EGYSZERŰ LELKÉNEK, HOGY A BORRÓL ÁTTÉRTÜNK AZONNAL A NEHEZEBB LECKÉNEK, SAJÁT CEFRÉBŐL, A SAJÁT FŐZDÉBEN FŐTT SEMMI ÁKOM-BÁKOM, MIS-MÁSOLÁS, TISZTA GYÜMÖLCSPÁLINKA, IGAZ MAGYAR ITAL. HÚZD MEG ÖCSÉM! MEGHÚZTAM, MERT NEM FÁBÓL FARAGTAK, DE VALLANI KÉNYSZERÜLÖK, S A VALÓSÁGBAN LE IS ÜLTEM A LEGALSÓ LÉPCSŐFOKRA, S MIRE A GAZDA MÁR A MÁSODIKAT HOZTA, ÉN MÁR MINDEN ÍZEMBEN ELLENKEZNI PRÓBÁLTAM, MERT AKÁRMILYEN NAGY MAGYAR IS AZ EMBER HAZA KELL VEZETNI, AZ MEG VAGY 120 KILOMÉTER. JAJ!!! BECSÜLETBŐL AZ UTOLSÓT MÉG BETOLTAM, AZTÁN ÖSSZESZEDVE MINDENT, MI MÉG EMBER VOLT BENNEM, AZ ÖREGET LEÁLLÍTOTTAM, ÉS MEGINDULTAM FÖLFELÉ A HÁZBA, AHOL MISKA MAMA VALÓBAN HÁJASTÉSZTÁT SÜTÖTT, NEHOGY ÉHEN HALJON AZ ÚTON HAZAFELÉ AZ A SZEGÉN GYEREK ÁRVÁN OTT ABBAN A NAGY BUDAPESTORSZÁGBAN. MEGKÉRTEM A DRÁGA MAMÁT, FŐZZÖN LE VAGY TÍZ JÓ ERŐS FEKETÉT, MELYBŐL KETTŐT MEGINNÉK ITT HELYBEN, AZTÁN TERMOSZBÓL A TÖBBIT ÚTKÖZBEN. AZ ÖREG ERŐSKÖDNI KEZDETT, RUM IS KELL ÁM ABBA, KÜLÖNBEN AZ EGÉSZET AZ EBNEK ODAADJA. DE AZTÁN A FIA, MEG AZ ASSZONY ERÉLYES-ERÉNYES SZÓZATAI ELHALLGATTATTÁK A JÓCSKÁN ELVARÁZSOLT PAPÁT. MÉG ANNYIT MONDOTT, SZERENCSE, HOGY VAN EGY BÁTTYÁJA IS A MISKULANCIÁNAK, A TIBOR, MÉG A NEVÉBEN IS OTT VAN. TI-BOR. APJA FIA, NEM VETI MEG A JÓFÉLÉT, DE CSAK MUNKA UTÁN. KÉTSZÁZ HEKTÁR, MOST KELL SZÁNTANI, HAJNAL ÓTA A TRAKTORON ÜL, AZT NYÜVI. SZÉPEN LASSAN, MAGAM NYAKIG SZÁRAZ TIKSZAROSAN, DE MAJD OTTHON RENDBE VÁGOM RUHÁZATOM, NEM FOGOK IDEGEN RUHÁBAN MEGJELENNI OTTHON A LÉPCSŐHÁZBAN, MINDENKI ISMER, AZT HINNÉK, SZÍNÉSZ LETTEM, CSAK A JELMEZT ELFELEJTETTEM OTTHAGYNI A SZÍNHÁZNAK. EGYE BÚ. MONDOTTA AZ ÖREG MISKA BÁTYÓ, ÉN MEG ÚTKÖZBEN HAZAFELÉ NEKIESTEM A FIÁNAK, LÁTOD, EZEKBEN FOLYIK A VÉR, CSAK TE VAGY A CSALÁDBAN OLYAN BORULÁTÓ. DE HÁT GÓL-BÁL-IS FELMELEGEDÉS, MEG AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, MEG A LÉGSZENNYEZÉS MÉRTÉKE, ÉS A CUNAMI, MEG A LEMEZTEKTONIKA, ÉS ERRŐL MÉG CSAK MOST KEZDÜNK CSAK TUDOGATNI, MEG A VILÁGŰR, ÉS EINSTEIN, MEG A GÖRBÜLT TÉR, HÁT EKKOR KIFAKADTAM, HA TE ÍGY ÉLSZ FOLYAMATBAN, HOGY MÁST SE LÁTSZ A VILÁGON, CSAK AZ „APUKA LÉPSZ IS?” ÁLLANDÓ SZÍNLAPON VALÓ JELENLÉTE ÉLETEDET TESZI TÖNKRE ELŐSZÖR, S HA MAJD TÉGED, ÖREG BARÁTOM, MÁR VÉGLEG TÖNKRETETT, A MEGSZŰNT OPNI ÜRES TERMEIBE FOGSZ MAJD JÁRNI, LOPNI, ÉS AZ ÉLET LASSAN VÉGET ÉR, LÁTNI FOGJA MR. VILÁGVÉGE, NA ENNEK A SRÁCNAK VÉGE, PIHENHETÜNK EGY KICSIT, AZTÁN ÚJ KUNCSAFT UTÁN NÉZÜNK, KIVEL EGY ÉLETEN ÁT ELBÍBELŐDÜNK. SZEGÉNY MIKSA CSÁSZÁR EKKOR MÁR CSAK FOGTA FEJÉT, IDŐKÖZBEN BE IS ÉRTÜNK PESTRE, A SZEGÉNY ÖRDÖG MAGÁT HÁJASTÉSZTÁVAL DEGESZRE IS ETTE. A KÁVÉT, AZT A JÓ ERŐSET, MELY ERŐT ADOTT, HAZÁIG ÉP ÉSSZEL DÖCÖGNI, ÉN IS MÉG FORRÓN BEVERTEM, AZ M 5-ÖSÖN VIGYÁZNI IS KELLETT, MERT A KAMION-OK OKOZAT FÜGGVÉNYE SZERINT, MIND ARRA TÖREKEDTEK, HOGY AZ ÚTRÓL MINKENT LEGYINT. LEGYINT LE AZ ÁROKSZÉLRE MISKÁNK RÉMÜLT ÁLOMKÉPE VÉGRE TELJESEDJÉK, S VÉRES FEJJEL, TÖRÖTT BORDÁKKAL FÚJJAM A SZONDÁT, AZ AZTÁN A TÉLLEGES APPOKALIPSZIS, DE A MISKA KAPOTT VOLNA EGY OLYAT, HOGY RIPITYÁRA TÖRÖTT FORD SHELBY GRI CONCEPT, OLYAN SÁRGA, HOGY NINCS AZ AZ EURÓPAI MŰHELY, AHOL EZT A SZÍNT KEVERNI TUDNÁK, S A KISSRÁC, KI MAGYARHONBAN A VASUTIKOCSIK OLDALÁT FÚJKÁLTA, GONDOLT EGYET, KIMENT APJA UTÁN CHICAGO-BA, OTT ELHELYEZKEDETT EGY HOT ROD SHOP-BAN, ÉS A VILÁG LEGSZEBB LÁNGNYELVEIT FESTI, OLYAN STÍLUSBAN ÉS SZÍNÖSSZEÁLLÍTÁSBAN, AHOGY CSAK AKAROD. PLUSZ A KÉT AJTÓN A FEKETE KONTÚRBAN FEHÉR ALAPRA EGY-EGY FEKETE 6-OS RAJTSZÁM. PERSZE, EZ CSAK EGY MEGKÖNNYEBBÜLT SÓHAJ, MIKOR A VOLT FELVONULÁSI TÉREN VÉGRE LEPARKOLTUNK. KÖZÖLTEM ZÁRSZÓKÉNT PESSZI.MISKÁNAK, HOGY A NAPOKBAN MAX. IMÉJL KERESSEN, MERT EZT A NAPOT KI KELL PIHENNEM. MISKA ARCÁN MINTHA SÉRTŐDÉS ÁRNYA VONULT VOLNA VÉGIG, HÁT ÁLDOZTAM RÁ MÉG EGY FÉLÓRÁCSKÁT, A DAMJANICSON A SAROKÉPÜLETBEN VAN EGY JÓ KÁVÉZÓ, ODA BETÉRTÜNK HÁT, ÉS ELMESÉLTEM, A PINCÉBEN ATYJA MIT PANASZOLT EL NEKEM, KEDVES - A TANYÁT, ÖRÖKSÉGET MAGAMÖGÖTT HAGYÓ - FIÁVAL KAPCSOLATOS AGGÁLYAIT ILLETŐEN. DE MEGNYUGTATTAM PESTI MIHÁLY BARÁTOMAT, NE SZOMORKODJÉK, CSAK AKKOR BUKKAN ELŐ BENNÜK EZ A BÁNAT, HA EGYETEMET VÉGZETT FIUK HAZALÁTOGAT. SZEGÉNY BÁTTYA, TUDVÁN ÉRKEZÉSÜNKRŐL, MÁR HAJNALI 4-KOR GONDOSKODOTT ÁLLATETETETÉSRŐL, TRAKTORBA VÁGTA MAGÁT, TÁN MÉG MENYECSKÉT IS VITT MAGÁVAL, ÉS IRÁNYBA VETTE A SZÉRŰT, CSAK SZÉGYENÉBEN NE KELLJEN TALÁLKOZNIA LEDIPLOMÁLT, TANÁRSEGÉDI ÁLLÁST KAPOTT TESTVÉRÖCCSÉVEL. ANNAK IDEJÉN UGYAN SZERETETT VOLNA Ő IS A VÁROSBA JÖNNI, DE SZIGORÚ VOLT A PAPA MEG A MAMA, MEG AZ EGÉSZ CSALÁD, SZIDTÁK, MINT BOKROT, HOGY IS KÉPZELI ITTHAGYNI ÖREGEDŐ SZÜLÉIT. MERT MISKA MÁR AKKOR A KÖZELI VÁROSBA JÁRT GIMNÁZIUMBA, KÉT NYELVBŐL IS VIZSGÁZOTT, ÉS MINDENKI LÁTTA, E NEM MARAD MEG A SZÜLŐI HÁZNÁL. NA MISKA BARÁTOM, ÉN MOST TÉNYLEG ÚGY LÁTOM, HAZA KÉNE MENNEM, S ALUDNÉK IS EGYET, KIKAPCSOLOK MINDEN ELÉRHETŐSÉGET, AZTÁN JELENTKEZZ, A HÉTVÉGE TÁJT. ADDIG DOLGOZNOM KÉNE NEKEM IS VALAMIT.

EKKOR SZÍVEM ROSSZAT SEJTETT. MISKÁTÓL A TROLINÁL BÚCSÚZTUNK, S IRÁNY VISSZ A PARKOLLÓ, S VALAHOGY A KÉTSZÁZ KOCSI KÖZT IS FELISMERNI SÁRGA SZÍNŰ ORIGINAL AMERICAN CONCEPTION CAR-OMAT, NEM KIS MUNKA VOLT, MIRE ÖSSZEJÖTT AZ ÁRA, ÉS ÖT ÉV GARANCIÁVAL SIKERÜLT CHICAGOBAN MEGVENNI, HAJÓRA TENNI, ÉS HAMBURGBÓL HAZAAUTÓZNI VELE. BÜSZKE VOLTAM RÁ, 43 ÉVESEN VOLT EGY KISEBB KECÓM BUDÁN, CSENDES HELYEN, AZ AUTÓT MEG EGY BARÁTOM MÉLYGARÁZSÁBAN TISZTA HELYEN ELHELYEZEM, S CSAK AKKOR VESZEM ELŐ, HA EGY SZÉP SZŐKE KELLŐKÉPPEN ÉRDEKLŐDNE IRÁNTAM, CSAK NEM LÁTTA AZ EGZISZTENCIÁT, MUTASSUK MEG NEKI HÁT.

DE A KOCSI NINCSEN. ALIG FÉLÓRA VOLT A KÁVÉZÓ, ÉS LÓ LETT AZ AUTÓ. AZONNAL HÍVTAM A YARD-OT, ÖT PERC, ÉS OTT IS VOLTAK SZERENCSÉRE, AMIT A TOLVAJOK NEM TUDTAK, A LEGMODERNEBB HELYMEGHATÁROZÓ RENDSZER VAN BEÉPÍTVE, MŰHOLDAS KÜTYÜ, GYAKORLATILAG HOZZÁFÉRHETETLEN HELYEN, MÉG A LEGPROFIBB HEKKERNEK IS 5-6 ÓRÁJÁBA TELIK KIIKTATNI. ÉS MÉG ÍGY IS CSAK ESTE 10-KOR, ÖT ÓRÁVAL KÉSŐBB, KŐBÁNYÁN FOGTÁK MEG A PROFI SRÁCOT. A ZÁRSZERKEZETNEK, IMMOBILI-NEK ANNYI, AZT SZÉTGÁNYOLTÁK, A KÖZTÉRI KAMERA RÖGZÍTETTE KÉPET - MÁSNAP, AMIKOR ÁTVEHETTEM AZ AUTÓMAT – MEGNÉZTÜK, ONNAN, HOGY A KOCSI AJTAJÁNÁL MEGÁLLTAK, 47 MÁSODPERC ALATT MÁR VITTÉK IS A GÉPET.

SZÓVAL ARRÓL, HOGY MILYEN IS A VILÁG, AMELYBEN ÉLÜNK? TELE VAN CSODÁKKAL, AMIKET NEM IS VESZÜNK ÉSZRE, MERT HAJTJUK AZ ŐRÜLETET, AZ ANYAGI LÉT VÁGYOTT ÁLMAI HAJTANAK BENNÜNKET, HOGY IS LENNE IDŐNK EGY PILLANATNYI IS, CSODÁKRA FELKAPNI FEJÜNKET, ÚGY MEGYÜNK EL A SZEMÉLYESEN NEKÜNK FELKÍNÁLT LEHETŐSÉG MELLETT, MINTHA VAKOK LENNÉNK, AKINEK CSAK A BOT, VAGY A KUTYA AD TÁMPONTOT, HOGY MERRE KELL MENNIE, DE NEM LÁTJA A FELIRATOKAT AZ ÜZLETEKEN, A SZEMBEJÖVŐ EMBERI ARCOKAT. SAJNOS, EGYIKET SEM LÁTJA.

ÍGY VAKON MEGYÜNK AZ ÚTON MI IS, MINT PESSZI.MISKA ÉS ÉN, A KETTŐ EGY SZEMÉLY, UGYANAZON KOMMERSZ, SZÜRKEÖLTÖNY LÉTNEK VÁGYOTT, ÉS SZÉGYENKEZVE ELTASZÍTNI KÍVÁNT RÉSZE, KÉT ÉP SZEMMEL, ÉP LÁTÓIDEGEKKEL. BÁR A CSODÁHOZ, ANNAK FELISMERÉSÉHEZ NEM FELTÉTLENÜL SZEMEKRE LŐNE SZÜKSÉG, NEM HINNÉM UGYANIS, HOGY VAK EMBERTÁRSAINK KI LENNÉNEK ZÁRVA EME ISTENI AJÁNDÉK MEGTAPASZTALÁSÁBÓL. NEM AZ ÉRZÉKSZERVEINKRE VAGYUNK UTALVA UGYANIS, ERRE MOST DÖBBENTEM RÁ, HISZEN LÉLEK ÁLTAL LÉLEKBE KÖZVETÍTI AZ ÚR SZEMÉLYES CSODÁINKAT, A FELADAT A MIÉNK CSUPÁN, HOGY OTT LEGYÜNK ÉPP PESTEN-BUDÁN, TÁN BALATONEDERICSEN, AHOL NYARANTA A LÁNYOKON SZINTE SEMMI NINCSEN, HOGY ÉSZREVEGYÜK ŐKET, ugyanis a magam részéről szívesebben ismerkedem felöltözött nőkkel, s ha az élet, a sors úgy akarja, hát még le is vetkeződhetünk.

* * *

Nincs olyan

2010-03-24T12:13:00.001+01:00

Nincs olyan, hogy élettelen.
Még holtan is az élet velem.
A volt testem részét veszi,
míg az élet meg nem eszi.

Mi nem mozog, nem élet neki.
Bolond gőgje nem engedi
felismerni, hol a lélek.
Minden sejtben benne élek.

Föld a bolygónk. Megszületett.
Ötmilliárd kör, mit megtett
Atyja, a Nap-csillag körül,
mélyben, s fenn, ki tudja, örül.

Imádság zeng fák ajkáról,
kéreglemez morajából.
Köpeny mélyi gondolatát
magnetikus mag olvas át.

S ez a mag a bolygó szíve.
mágneses pólusok íve
úgy hat viszont, és járja át,
szíve minden dobbanását.

És ez csak a földi lépték.
Képzeld el az Isten léptét!
Egyetlen szava hatását!
Az Ige Örök áramlását!

Transzcendenciája fényét!
Immanens segítő Lényét!
Vajon mit rejt Ősi Terve?
Te és én mik vagyunk benne?

Nem zuhan majd Önmagába,
és nem lesz, hogy már mindhiába.
Tévedtek mind, csillagászok!
Teleszkópos „űrszaglász”-ok!

Tudományos tévelygéstek
okán mindenről lekéstek.
Fogjatok egy jó nagy kést, ni!
Kezdhetitek végignézni.

Láttatok már meghalni tán nem is egy csillagot,
és ködök rejtekén növekvő számlálatlan fénymagot.
Fekete lyukba szétmorzsolódva hulló űrbéli testeket,
hogy aztán mi van, azt látni nem lehet.

De az Univerzum nem visszavonásig teremtetett,
az Ige megnyilvánulván az Örökkévalóságról tett nekünk ígéretet.
S, mint a gyenge testnyi halál nem veszíthet életet,
magam maradok, s megvárom jutalmam, és hibáimért az ítéletet.

* * *

Felhőtlen és felelőtlen

2010-03-20T17:33:00.002+01:00

Az ég tiszta kék volt. Felhőtlen.

Én fiatalon, felelőtlen,

azon nem is gondolkozom,

amit mondok. Soha többé nem dolgozom.

Persze akkor büszke mellel,

munkahelyem volt ezerrel.

Kedvem szerint váltogattam,

s ha úgy adódott, odahagytam.

Tálentumom, leleményem,

megnyerő megjelenésem,

no meg a családi háttér,

viselkedtem, mint ki ráér.

Aztán elteltek az évek,

rászorultam, munkát kérek.

Híre ment a léhaságnak,

tűnt ereje ifjúságnak.

Mücsőre el kellett menni,

gerincemmel perlekedni.

Nézzék meg, hisz alig állok,

jobbra-balra sántikálok.

Tagjaimat alig érzem,

sebeimből majd elvérzem.

Pszichikailag is baj van,

nyakig ülök olvadt vajban.

Meglett ez is, elfogadták,

fogszorítva odaadták

jelentésük, amit láttak:

ötven százalékra vágtak.

Állást nehezen találtam

eddig is, de most utánam

vagdosták bizonyítványom,

hiába van tizenhárom.

Kézzel varrott olasz öltöny,

az utcán vissza ne köszönjön!

Ing, nyakkendő külön finom,

cipőm pedig kockás pithon.

Fejvadászhoz így mentem én,

Nem volt bennem semmi remény.

Míg az akták közt kutatott,

aranytolla elutazott.

Aztán, mint ki fontos ember,

közöltem, már mennem is kell.

Különben, mint észrevettem,

Irodája stílusára megjegyzést is tettem.

Ő még tovább szakoskodott,

kezembe névkártyát nyomott,

weboldala címét rá akarta írni,

de röhögés nélkül nem tudtam már bírni.

Megérkezvén az elevátor, beszálltam nyomban,

az indítógombot egész a mélygarázsig nyomtam.

Eszembe jutott az a kósza gondolat,

egy vadonat új Mazda 6-os megoldana minden gondomat.

Mert negyvenöt év után, legyél akárki,

egy kisvárosban az én múltammal munkát találni,

abszolúte nem lehetetlen, és nem is veszett ügy,

de tavasz van, s pattan a sok rügy.

* * *

Néhány sor agyturkászat

2010-03-17T12:46:00.000+01:00

Az enke faló gráf órjásira kitátott szájában

egy öreg fonográf, ne zavarjuk hát vacsorájában.

Az en kefalo gráf lerajzolt mindent tiszta ágyában,

mi járt azon az éjen az ön agyában.

Manapság gyakori betegség a keringési rendellenesség.

S ennek megannyi válfaja, míg a rendelőnek nincs elég vállfája,

hol a betegek türelmetlen arzenálja elhelyezné kesztyű, kalap, kabát, sálja.

S, hogy ez az egész marhaság honnét is indult ki, elmondom.

Ha egyszer a hangsúlyt az encefalográf szóra helyesen tenné ki valaki, nem lenne gondom.

* * *

Arc poétika

2010-03-16T14:41:00.001+01:00

fő a nyugalom

életelemem

sohse hajszolom

sohse emelem

nézem a napot
lyukas kalapot
hordok fejemen

időutazok

semmi félelem

* * *

Nadrág a na drága

2010-03-13T15:59:00.000+01:00

Egy egész világ választ el téged és engem.

Míg rajtad vasaltan feszeng, rajtam csak lóg az ingem.

Rajtad hajtókás pantalló, rajtam kopott a nadrágom,

de ettől pajtásom hidd el, az ideget nem rágom.

Nem vagyok hyper-hálózati rendszergazda, se bróker,

s mint ingatlanközvetítőt sem vár ma a "nyócker".

De ti csak végezzétek dolgotok tisztességesen,

én már megvagyok így, kopottan-éhesen.

* * *

Kész, vége

2010-03-03T13:28:00.000+01:00

kész, vége. nem írok több verset,

minek pakoljak ide egy rakat keservet.

no jó, néha egy kis vicc, vidámság,

a végén rámverik, hogy hülye vagyok, és jöhet a gyámság.

verset azok írjanak, akik költők.

papírlapok előtt ceruzával kézben időtöltők.

én meg csak egy gondolata pörgő álmodozó suttyó,

mint vers, ez volt az uccsó.

* * *

Köszönöm, megvaok,

2010-02-25T13:58:00.000+01:00

teát iszom keksszel,

amitől az ember nem túl sokat kekszel,

de a gyócereket be lehet rá venni,

egy nap ennyit bőven elég enni.

* * *

Teremtő intelmei teremtményének (rövid kis ének)

2010-02-18T14:36:00.004+01:00

Döntöttem hát, élj a világban,
s ím, mától neved denevér!
Táplálékod legyen gyümölcs,
csúszómászók. De ne vér!

* * *

Neki az se teccik, ha esik az eső (proli-tár dal)

2010-02-16T13:54:00.000+01:00

Neki az se teccik, ha esik az eső,
s ha másnap végre kisütne a nap,
hozhatnál bármit, se lenne boldogabb.

A pénzespostás az egyetlen,
ki végleg elrabolta a szívem.

Neki jöhet a húsvét, a karácsonyi éj,
bezzeg a gazdag, ő az, ki boldogan él.
Csak a pálinkásüvegen cuppanjon a dugó.

No meg a péndzes posotás az vóna a jó!
S ha még ma éjjel nyílna a zajtó!

Lágy fény támad, künn halk zeneszó.
Chill aut-ó, és leszáll az ufó.
Hozza a pézedet meg az árányát.

Nesze koszos proli, nyald ki magadat fényesre!
Fiadra ne gondolj, sőt mit a feleségödre,
ki kórház mélyin fekszik, s őt várja mán gödre.

Az a fő, s a lényeg, érezd jól magad!
Emlékezeted másnap reggel mindent letagad.

Panaszkoggyá tovább, te kapaszkodógép,
Segg-éjről segélyre, csak dógozni ne kék!
* * *

Sohasem volt barátságok

2010-02-12T13:15:00.000+01:00

Mindenkinek van barátja,
nekem nincsen, mindhiába.
Csak az igaz Isten látja,
Miért estem oly hibába,

kiket barátimnak hittem,
elveszítettek egy hírben.
Pletyka terjedt, hátamon
a skarlátbetűt én meg vittem.

Keserű a szó belőlem,
mikor azt mondom, felőlem
akár így is lehet,
fagyos hideg a lehelet.

Könyörtelen társ a magány.
De mi voltam én? Bátor, vagány!
Ha voltam, akkor az is vagyok.
Hűtlen barátok nem nagyok.

Hány hibájukat elnéztem,
ügyüket meg elintéztem.
Társuk voltam éjszakáig.
Utam utolsóként vitt hazáig.

Szomorú volt, vigasztaltam.
Barát maradtam a bajban.
Komolyan vettem a dolgot,
túlzás volt, ami elfogott. Herr Gott!

Hajlandó szív túláradni,
ha nem teheti, kiszáradni.
Ez az ő tulajdonsága.
Mint a fának ágról ága.

Ostobaság ez az egész.
Felfogni is nagyon nehéz.
Keseregni néhány barom
sohasem volt barátomon.

Mikor itt a legfőbb kincsem,
milyen egyiküknek sincsen.
Félnem inkább kéne azon,
ha őket többé nem láthatom.

Feltétlen a szeretetük,
bolondságaimmal együtt
türelemmel elviselnek,
még ha nehezen is élnek.

Felettük meg áll az Isten,
ennél nagyobb öröm nincsen.
Szerencsémet nagyon áldom,
Amiért van ily családom!

* * *

Verze a Versre (Csoóri Sándor Önarcképe Műfordítása)

2010-02-11T16:52:00.000+01:00

Rímpárokat kalapálok,
fejem tar, de kalap álok
miatt nem kell. Büszkén fénylő fejtetőmre,
sohasem volt fejtetűmre, minek? Állok
itt a parlamentnél, jó annak,
ki „par la ment” él.
Nem létező kalapomnak híján van a karimája,
Lehajtott főm megtámasztja két összetett kar imája,
Rímkovácsként kalapálom kalap-álom ideálom.

* * *
(The translation was made from hungarian to hungarian)

Ma leteszem a fegyvert

2010-02-11T16:47:00.000+01:00

Ma leteszem a fegyvert.
Mert használtam, megvert
a sors érte, önnön szándékomat
magam ellen mérte.

Nem vizelek széllel szemben többé.
A jó szeleket kihasználva válhatok csak többé.
Hamarosan negyvenöt évesen
jövök rá, hogy eddig csak tévesen

gondoltam mind másra, mind magamra,
hogy lehetnék büszke így megfogant magomra.
Reménylem, tán nem késő újra születni,
ugyanazon testben új embert ültetni.

És viselni büszkén, mit az Isten rám szabott,
hisz tudni azt nem lehet, a földön mit miért adott.
A tegnap már az űrben távol fényévekre jár,
s a holnap előtt még a ma az, ami megoldásra vár.

* * *

2010 telén Sámuel és én

2010-02-10T14:13:00.001+01:00

oly gyönyörű téli tájunk.

csak úgy száguld rajta szánunk.

hóval teli szemünk, szájunk,

közben éppen felbucskázunk.

semmi baj, mert kacarászunk.

csomagoltunk, uzsonnázunk,

indulhatunk, csússz utánunk!

* * *

Csoóri Sándor Önarcképe (a rím nem prím)

2010-02-06T19:44:00.002+01:00

Sántít, amit mondasz bizony Sándor, aki Kalaptalan,

rímek összekoccantásod képzavaros, alaktalan.

Elárulom Neked – bocsáss meg a tegezésért,

reméltem egy költőtársat ennyi önmagában meg nem sért.

Beavatlak tehát Téged ama nagy titokba,

jobb lesz, ha a tegzedet elrakod egy nagyobb tokba!

Ugyanis ki szép nyelvünket mesterien nem használja,

beletörik annak folyton irkájába a pennája.

Tovább most már nem kertelek,

szemem azon ütközött meg,

miként lehet, amint azt mondod,

a rímeket Tenéked csak úgy kocogtatnod.

Tudomásom szerint ez az eset csakis akkor, s csak úgy koccan,

ha sorvégi rímpárokat rakunk össze átgondolva, lassan-gyorsan.

Hiába is erőlködnél önmagában egyetlenegy rímet tojni,

Csak párosan fog a rímed, mint a Duna szépen folyni.

S ha már eddig eljutottál,

rímpárokat kocogtattál,

az is lehet, tán majd egyszer elfogadod,

önarcképed díszítheti szép kalapod.

* * *

Soraimat Csoóri Sándor "Önarckép" című verse ihlette, s gondolkodtatott el, mi van akkor, ha már nagy költőink sem használják helyesen Édesen érdes Anyanyelvünket. Másunk sincs már, csak a Magyar nyelv és annak tana, a magyar nyelvi grammatika. A fiatalság csak dadog, büfög, nyög, décsel, egymásra néz, és bólint: mongyadmán vazze, mee nekem nem jut eszembe, mi is az a szó? Ja, megvan! Kiált fel. Izé!

Tisztelt (vagy nem?!) Csoóri Sándor, bántó szándék nem volt bennem, inkább vicces kritikának szántam.
Üdvözlöm tiszta-léttel, Sabbatius Emericus Strigoniensis Pummershein

Szép-szőke, kékszemű pillanat

2010-02-05T12:58:00.001+01:00

Nézd ezt az arcot,

mely még nem látott harcot.

Még nem ismer ráncot,

és alig csak táncot!

Hány könnycsepp csorog le rajta,

és az öröm hányféle, fajta,

mely formálja arcának jegyeit,

míg az idő egyszer majd betelik.

S már ébredez benne a nővé érő erő,

hajtja a még ismeretlen, haja szélben

aranyosan lengő árvalányhaj-erdő.

Mint vadat űzi, hajtja ködbe vesző vágya,

pézsmaillatot ont magából társára váró,

még álmaival játszó, szűzleányka ágya.

* * *

Álom

2010-01-07T13:53:00.000+01:00

A hajnal vérző országútján
indián tetemek oszladoznak mindenütt.
Az őrült gyermekek tojáshéj szerű agyában
szellemek tolonganak.

* * *

A Sirokko együttes dala 1983-ból, Jim Morrison egy verse ihlette.

Megújult erővel

2010-01-07T13:47:00.001+01:00

Megújult erővel a jövőt kémlelem.
Nem t'om, hogy milyen lesz, bárhogy képzelem.

Félek, nagyon félek. Furcsa képzetek.
Megújult erőmmel vajon mit kezdhetek!

* * *

A Sirokko együttes dala 1981-ből

Virtuális baromság

2010-01-07T13:43:00.000+01:00

számodra a virtuális baromság
már maga a megtestesült valóság.
de ha eléd tárom őszintén keresztény hitem,
már kétségbe is vonod helyem a fényes eliten.

t'od az oktogonon gyűlő no comment csapat,
bölcsészhallgató, meg képzős, de meg sem tudja nyitni a csapot.
iviveljé nyugodtan kis-kicsi barátom,
hogy ettő megnyugszó, higgy'd el, én belátom.

hisz oly művelt vagy, s intelli gencs,
szakbarbár. jelzi halántékodon az agancs.
hogy mennyire bőszít diplomás fennhéjázásod,
én csak sötét bunkó vaok, de fejedre növendek meklátod.

Szindbád Leviathán ellen

2010-01-02T16:46:00.000+01:00

Elérkezett végre az idő,
Mikor hajóm a habokból kinő.
De nem ám a haragból, kínom
hívja életre ezüstből-aranyból.

Hátba támadna láncait oldó Leviathán,
A porba pöktem, te levitézlett titán!
Hogy ím így dűlöngölsz, mondd ittál talán?
Engem ugyan le nem győzöl, tengermélyre
Leszögezett ősi sárkány!

Hajóm ezüst jobb oldalán a minta inda, páfrány.
Szemed, ha nem fogod vissza, nyakadra
Tekeredik, mint a lián. S fojt.
Míg véred szemüregeden át ki nem folyt.

Ha úgy rántom a boom-ot, lendítve
A vitorlát, hogy lelkendezve
A bal arany oldalra belát. E profilnak
Mintázata nincs, csak fénye, mint tükör.
A saját nyomorult arcod az, mi öl.

Te mersz vádolni engem, pokolnak
Kénköves fajzata. Általad lett börtönné
A tengerek aljzata. S te mondád rám: aljas!
Hát most nézz a tükörbe, mi bár kissé tán görbe,
De tulajdonságaidat kidomborítja.

Míg szörnyűséges ábrázatát gyönyörködve
Csodálja a féreg, Szindbád ellenét megkötözve,
Majd ránt rajta egyet, a gonoszt a szorítástól elönti a méreg.
Markában a láncot hősünk szorosan tartja, nem szívesen ölne.

Bár a másik, jobb kezében tőrt tart, de nem ám gyilkos fegyvert,
Hanem inkább figyelmeztet, sorsod önmagaddal mindörökre megvert.
Majd egy nagy rúgással vissza a tengerbe, mire vonaglani,
Szabadulni próbál, jelzésértékképpen Szindbád bele-bele szurkál.

Míg a bilincseket újra visszazárja rajta, a szörnyeteg könyörög,
Ő nem ezt akarta. Ha beszélhetne Istennel, semmit nem takargatna.
Ekkor lenn a tengermélyen megszólal a Szent Hang. Akaratom örök.
Terólad Leviathán pecsétet fel nem török. Most is az vagy, aki voltál,
Most is kijátszani akarsz, csak mint a rég-ősidőkben úgyis elárultál.

Levegője fogytán Szindbád a felszínre úszik,
Megpihenni csata után hajójára kúszik.
Odafenn a fedélzeten finom étek várja,
S mellette van – ó, mily csoda, rég nem látott párja.

* * *

Good trip - bad trip

2010-01-02T16:39:00.000+01:00

Épp csak be kell, hogy hunyjam a szemem,
Nagy zökkenéssel indul is a vonat velem.
Körös-körül spirális alagúton haladunk át,
Fogaskerék-lepkeszárnyak hajtják a jó paripát.

Egy pillanatra – ellenőrzöm, most mi is van velem –
A tekintetem végigfut a karomon és a tenyeremen.
Megragadja figyelmemet testemen pikkelyek és kígyómintát,
Alattam meg kérdés nélkül lendítik a pergőhintát.

Rázzad, rázzad, lengesd, engedj, hogy szálljak vele!
Húzzad, húzzad és ejtsd! Zuhanok a mélybe bele!

Aaa! Hu-úú!
Vaú, vahúú!

Köszönöm, már elég volt a játékból,
Szeretnék a fényre menni, innen ki az árnyékból!

A falakon aranyszínű szemek úsznak,
Mint azon a Klimt-en. Engem húznak
Magukkal, tekintetük rém mereven,
Vigyorogva leszögel a kereveten.

Mennyezeten tükör. Simán forog körbe,
Közte, s köztem – már nem tudom – fogott közre
Sok-sok szalag, hínáralak, déenesem tekeredik le.
Adatot szolgáltat, pecséteket tör fel most már örökre.

Uh-ááá! Jajjj!
Itt ricsaj!

Legalább alhatnék, szűnjön ez az álom!
Éberen se éj, se nappal, többé nem csinálom!

Ezt az ízt, a tapintásnak ezt a torzult voltát!
Jó hajóra testvér, Uram, dagaszd a vitorlát!

* * *

Szomorú arccal irom dalom

2009-12-15T19:11:00.002+01:00

Szomorú arccal írom dalom.

Felvillan bennem egy kép,

Lesz-e majd egyszer belőle szép

Magyar Irodalom.

Nem iroda lomra gondolok,

Mi papírkosárban nézi,

Mint társai az iratsemmisítőben tartalmuk

Tekintve örökre kivégzi az irodaszolga. Ó a bolondok.

A történelemhamisítók.

Zsebükben laposüveg, benne kemény itók.

Kortyonként merül feledésbe agyukban minden tettük,

(bár néhányan a menthetőt számításba vettük!)

Piszoár örvényében, glomeurusaikon átdolgozott sárga lében

(mire is lehetne büszke éppen?)

Ürül ki szépen, csővezeték mélységében minden titok.

Glutty!

Akkorára nőttek mára a sekélyes mini-szterek,

Hogy hiába is lázadnának hippik, undergroundista hippszterek,

Lobogtathatsz zászlót, hogy „Virágok, tolérance, szeretet!

Pacal és steak között böfög egyet, telefont emel: csőcselék, Pisti-kém intézkedjetek!

* * *

A Krakkow-i Wojtilláról

2009-12-11T17:33:00.001+01:00

Nagyon kevés az az egyházi személy,
kinek sugárzása oly szép, tekintete pedig oly mély,
mint volt Karol Wojtilláé, a modern idők egyetlen
igaz apostoláé.
Találkoztam vele, az Ég és ember között nyitott
utat kapott, kiterjesztette közénk a csodás kapcsolatot.
A Szentlélek általa ránk, méltatlanokra is kiáradhatott.
Voltunk néhány százan, hívők, s néhány kételkedő,
de ami ott történt, el nem felejthető.
Apám és én együtt, kézenfogva álltunk,
nem is volt kétséges, ez volt, mire vártunk.
Érezni az Úrnak valós jelenlétét,
Szentlélek Istennek lelkünkben fénylését!

* * *

Neutroncsillag

2009-12-10T17:31:00.001+01:00

egy neutroncsillaggal álmodtam,

piknikeztünk egy réten

halványan pulzáló lila fényben,

s míg ő sötétanyagot evett,

engem kedvesen

csillagporral etetett.

majd lószerszámmal szerelvén fel

száguldani vágyó

neutroncsillagom,

hátára ülve

átvágtattam vele a táguló Univerzumon.

* * *

Most, hogy eljött....

2009-12-08T16:20:00.000+01:00

Most, hogy eljött a kemény, rideg tél, elmondhatom bátran, bűnt elkövetni te kényszerítettél. Újabb és újabb arcodat mutatva, vakon, kezemmel utánad kutatva, hullottam egyre csak kudarcra.

Minden újabb alkalommal, fizettem az alkarommal, mely elfogadta tőled, aki bőven adta! Sőt, hogy mondjam, osztogatta máját – a fehéret -, s annak erejét, visszamondhatatlan bűvét és báját. S valamit még, titokban megfogant művét, kit nem lehet nem szeretni, de elég, hogy legyen újabb bűnt elkövetni.

Én meg csak néz’getem kezeimet, gondolatim-érzéseim jeleníti meg, s ezeknek művét, mit csak test követhet el, bájaddal sírva követelhetel. Enyhemül nincs kiad-ható hitel.

Nem élek többé hívó ágyaddal, könyörgőn rívó ágyékoddal, és nem csendül fel többé a mámorító dal. Ám ordít a hideg tél, kérdi, mi az, mit megtettél, de belül csak… csak mély csend ül, s reménylem szent nyugalmamat én többméternyi mély fagyott hó dermedt legmélyén.

Mint Remete Pál, Antal vagy Hilarion – Jeromos szavai által – szeretni megtanulom a lélek csendjét szótalan, az étel ízét sótalan, a várakozást magányban töltve, testemet újfent magamra öltve, miután lavinavadászok kósza csoportja lelkemnek börtönét megszúrva csáklyájával felfe-dezett, ahelyett, hogy kívánságom szerint örök időkre megfeled-kezett volna, beszállítottak egy egyetemi MVSEVM-ba, s kezdtek a jégből kifejteni, tömböm köré gyűjtve néhány drogtól fűtött hallgatót, s pár keményen tanulgatót.

Szétvertek néhány köbméternyi jeget, sikerként mindössze találtak egy rég megfagyott legyet.

Még emlékszem, amint tekint le reám mosolyba ágyazott, de könnyek közt lábadozott pár szem. Nem telt sok idő, s mond’gattam gyakorta: anyám! Ki cserélte naponta többször szartól ázott gatyám, s én játsz’tam gondtalan, bár titkon éreztem, valami oly helyre érkeztem, hol a gond tócsa helyett lesz viharos tavam, hullámai közt hajózva gyakran kell véreznem, vitorlarúdtól ütve tarkón, fekszem ködös képpel a hajópadlón, felrémlik bennem egy gondolat, e helyütt megtaláltam ugyanazt a gondomat, függelem vagyok, zokni. Kiakasztva száradni. Az itteni időjárást szokni.

A Nya, ki nélkül nincs nyaki vénám, sem art-ériám, s első ’cenöt évem sem szól másról, mint Anyámról és a családról. Az egyetlen a továbbiak fényében, mely szent, sértés-bántás mindezektől ment. És ezt nem tárgyalom tovább, mert a szellemektől nyüzsgő szobát nem akarom válogatás nélkül szerte kergetendni, ha már látatlanul lettek beengedni, gyanítom, hogy szavam sincs, míg önként kifelé nyílik meg kilincs. Csak az marad, kivel találkoztam már, tudva őriznek, családtagok, ősök, s az őket nem tisztelősök itten és odaát, még egy említést sem éltek át.

Szeretni. A nagy talány. Szeressek úgy – talán -, mint embertársam kívánja tíz körömmel, s rég nem örömmel közeledve felém, s mindet marva belém, ragaszkodik szorosan, rángatva hímtagom, észre nem véve, magam már felöveztem, s nem hat rám se bűverő se báj, mondd hát ki régi kedves, hogy: báj-báj!

Szeretni! Uram, mondjad, hogy legyen. Száz meg száz előadásra van jegyem, de nincs kedvem az előttem ülő hívet lehányni, hát adj tanácsot, s mondd, hogy kell ezt csinálni. Hogy ne bántsam meg őt, a testre törekvőt, ki szolgáltat-ásim igényli, de lelkem nem kell neki, sőt szóba se hozzam, mert a másik szoba a priccsel lesz hosszan az enyém, miből örömest lépnék meg én, de rám zárja ajtaját kulccsal, persze puszta szeretetből, már érzem, mint Jerikó fala menten kidől, hát engedj szaladni, s egy kígyóktól hemzsegő, tövises bozóterdő legyen öt csillagos szállóm, hol Veled lehetne találkoznom, s elmondanád mindazt, mi kétségként bennem virraszt.

Jézus! Eltévedt apostolod vagyok, de hitem műved iránt mély bennem ragyog, és kérem, mutasd lábad nyomát, ahogy halad patakon, kősivatagon át, s ha más nem lehetek, nyakamban kötelemmel Júdásod, hát ő hadd legyek. Elbírok mindent helyetted is, sebemen hemzsegjenek, kínozzanak a döglegyek, de Neked semmi ne fájjon, bár tudom, hogy félek, de mind-amíg élek, láttasd velem igaz történeted, és beteljék intelmeid szerint minden, mert Jézus, nélküled Értelme nincsen ezen irtózat csöppnyi-órjás világnak, menjünk hát, csak nekem, s követőidnek ne fordíts hátat!

* * *